Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

hogy a falut szerződés szerint 1458, urbárium szerint 2301 forint értékű földesúri szolgáltatás terheli.

77 A vármegyei kiküldöttek által 1791. február 25-én elkészített kimutatás szerint 32 fő akart a helységben maradni. 19 elköltöző személynek 681 forintnyi adóssága volt a földesurával szemben, részben az 1759-ben megvásárolt házuk vételárából eredő hátralék, amit elköltözésük előtt rendezni kellett. A kommunitást 828 forint 3 dénár adósság terhelte, amit szintén ki kellett fizetni. Az elköltözők úgy gondolták, hogy eladják a házaikat, s annak árából rendezik adósságaikat. Heten már el is adták a házukat isztiméri, kúti, peremartoni, tamási lakosoknak.

78 A házeladásokat a földesúr azzal nehezítette, hogy a vevők nem kapták meg azonnal a házak külső telki tartozékait, ezért bizonytalanságban voltak afelől, hogy milyen földeken fognak gazdálkodni.

79 A feszült helyzet átmeneti feloldására a káptalan 1791. Szent György-naptól egy évre szóló szerződést készített, hogy ezáltal a jobbágyait gondolkodási időhöz juttassa. Az új szerződés élőbeszéde szerint a peremartoniak nagyobb része a Szent György napjáig tartó régi szerződés lejártával behozandó úrbérrendezés (urbarialis regulatio) miatt a helységből való elköltözési szándékát a földesúr és a vármegye kiküldöttsége előtt bejelentette. Többen közülük a házaikat eladták, s elindultak maguknak új lakóhelyet keresni. Az eladásra kerülő házakat a vármegyében köröztették, kurrentálták. A káptalan, hogy időt adjon nekik a helyes döntésre, 1791. Szent György-naptól kezdődő egy esztendőre új kontraktusra lép velük. Az új szerződés szerint a helység kifizeti adósságát, 828 forint 3 dénárt. A faluközösség tulajdonában lévő épületek a földesúrra visszaszállnak. Az ún. királyi kisebb haszonvételek Szent György-naptól az uraságot illetik. Egyedül a malomvámból marad meg a jobbágyoknak a saját szükségletükre őrlendő gabona utáni harmadrész. Kötelesek a malmok gátjait tisztogatni. Kocsmát a vendégfogadótól távolabb, fertályesztendeig tarthatnak. Legelő- és erdőhasználatuk megmarad. A makkoltatásért bért fizetnek. A szerződéses esztendőre 1200 forint árendát fizetnek az uraságnak, felét Szent Mihály, felét Szent György napjára. Kilencedet és tizedet nem adnak. Forspontozni kötelesek. A szerződéses esztendő letelte után az uraság úrbérrendezést fog végrehajtani a helységben. A helységbeliek Szent Mihály napján kötelesek a szándékukról nyilatkozni. A szerződéses esztendő elteltével a helységből elköltözhetnek, de kötelesek a házaikat eladni, a vevőket az uraságnak bemutatni. A házak vételárából az uraság a tizedet elengedi.

80 1793. január 23-án a peremartoniak megbízásából Legáth Mihály öregbíró, Elő István és Stupián István esküdtek bementek a káptalanhoz, és előadták sérelmeiket. Eszerint ők azzal a feltétellel vállalták a maradást és az úrbérrendezést, hogy az uraság a legjobb földekből és rétekből fogja kiméretni az úrbéri telkeket, azonban azt tapasztalták, hogy a legjobb földeket és réteket az uraság a maga majorságához adatta. Úgy látták, hogy emiatt nem tudják teljesíteni az úrbéri szolgáltatásokat, hiszen a földek egy része olyan, hogy „még a belé vetendő mag búzánkat és más féle eleségeinket is azokban leendő termésbűi nem remélhetnénk." Hivatkoztak arra, hogy az úrbérrendezés során Peremartont első osztályú helységnek vették, de a kiosztásra kerülő földek nem első osztályúak. A helység várostól, piactól távol esik, emiatt nem tehetik meg azt, mint a piachoz közelebb eső helységek lakosai: „emberi élelemre való szükségeket, úgymint répát, retket, ká-