Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

mond Vass István bírónak mint volt Szegedy jobbágynak megparancsolta, hogy négy lovat rendeljen alája Veszprémig.

109 A Beniczky birtokot bérlő Szegedyekkel a birtok átadására vonatkozó 1819. február 19-i egyezséget február 22-én foglalták írásba. 1. Szegedy Ferenc Berhida helység felét mindennemű épületekkel, külső és belső hozzá tartozandókkal, haszonvételekkel és a földben lévő vetésekkel Késmárky Józsefné Rosos Magdolnának és gyermekeinek átadja. 2. A jószág minden haszonvétele 1809. Szent Mihály-naptól fogva Szegedyé lett, kivéve a kocsma- és malomjövedelmeket, amelyek befizetése Szent György-napkor történik. 3. Az 1809. szeptember 26-i egyezség szerint meghatározott summából Szegedy Ferenc és testvérei megkapják a részüket, 1333 forint 20 krajcárt, amelyből levonják azon ingóságok árát, amelyeket a Boronkayak 400 forintért megvettek Betsky Jánostól. 4. Néhai Szegedy János felsőörsi préposttól az 1800. november 21-i árendás szerződés alapján átvett gabona, széna, szalma, mohar, kender és kendermag, nemkülönben azon esztendőben inventáriumba foglalt eszközök és mobíliák Szegedy Ferencé maradnak, kivéve 167 V\ akó vasas hordó és 151 Vi akó faabrincsos hordó, a Veres szőlőnél lévő prés, két vasas és faabrincsos kád, három bocska, hét cseber, egy lábos korcsola, négy kád alá való kecskeláb, a plébános pincénél egy prés, öt darab mellékdeszkákkal, négy darab közönséges csántérfa, egy vasas veder a kútnál. 5. Szegedy Ferenc ispánja az ingóságokat tüstént átadja, ha bor van bennük, akkor Szent György-napkor. Szegedy Ferenc ispánja, birkása, borai a majorban és egyebütt Szent György-napig háborgatás nélkül maradhatnak.

110 Ezzel azonban nem tettek pontot az ügy végére. Özv. Késmárky Józsefné a visszahelyeztetés után osztozni akart a Beniczky birtokon a Boronkayakkal. A Boronkayak fele-fele arányban akarták megosztani a Beniczky birtokot, azonban a Késmárkyak ezt nem fogadták el, mert Boronkay Zsófia birtokrészét, a Fekete jusst maguknak követelték azon a címen, hogy azt örökjogon megvásárolták. A Boronkayak a Fekete juss megosztását is követelve, elfoglalták a birtok és a szőlők felét, tavaszival bevetették és munkálták a földeket.

111 A Boronkayak négy ága a Beniczky birtok felét, azaz Berhida egynegyedét követelték maguknak, ezért hajlandók lettek volna 6000 forintot kifizetni. 1810. március 14-én azzal fenyegették a Késmárkyakat, hogy ha nem fogadják el a követelésüket, akkor a maguk hatalmával foglalják el a birtok felét, az épületeket megbecsülik, a szőlőket elkótyavetyélik. Másnap a jobbágyokat kiparancsolták a tavaszi alá való földek szántásához. Erre 1810. március 17-én Késmárky Zsigmond törvényesen intette a Boronkayakat amiatt, hogy a jószágot a Késmárkyak szerezték vissza, s csak a birtok egyharmadát hajlandók átadni, s amennyiben ezt a Boronkayak nem fogadják el, akkor csak peres úton kaphatják meg a részüket.

112 Erre Boronkay azt válaszolta, hogy nem kell birtokba kerülniük, mert a megkötött egyezségek szerint már benne vannak, és nem fogadják el azt, hogy a visszaszerzett birtoknak csak az egyharmada illetné meg őket.

113 A berhidai elöljárók és bírák 1810. május 30-i és június 11-i bizonyságlevele szerint a Boronkayak a beiktatás után elfoglalták a Beniczky-féle jószág felét,