Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

III. Török kor (Lichtneckert András)

bágyként szolgálták. A helységet Végh István a nádortól felkérte, majd Palotai Ferencnek 400 forintért elzálogosította, azután Végh Zsuzsanna tőle kiváltotta. A felkérés után Végh István a tizedjövedelmeket Török Mátyás, Török Miklós, Molnár Benedek, Molnár Márton, Beke Demeter részéről felügyelte, igazgatta. A telkeiket Végh István nemesítette. 1625-ben a peremartoniak, nem tudni hogyan, adományba kérték a birtokot. A felkérés előtt feleségének a jobbágyai voltak. A nádortól védlevelet kaptak, a szolgaság igáját levetették, már a beiktatás előtt nemeseknek tartották magukat. A feleségével pereskedő 13 személy lett beiktatva, akik - a régi határlevelekből is megállapítható - régebben a veszprémi káptalan jobbágyai voltak.

110 A volt földesúr tanúvallomása kétségbe vonta az adománybirtokosok nemességét, ezáltal az adomány jogosságát, de a peremartoniak megtartották falujukat. Lipót császár és magyar király 1697. február 14-én Bécsben megerősítette az 1626. évi adománylevelet. Az oklevél szerint a peremartoniak és elődeik Peremartonnak régóta a békés uraságában voltak, s erről elégséges oklevelekkel rendelkeztek, amelyek azonban a zűrzavaros időkben elkallódtak.

111 Ahogyan Végh Istvánnak szüksége volt a peremartoniak pénzére az 1611. évi adománylevél megszerzéséhez, ugyanúgy azok a családok is sok költségbe verték magukat, akik 1625-ben új adományba felkérték Peremartont a maguk számára. A kölcsön visszafizetése helyett a Véghek inkább felszabadítottak (libertáltak) és nemesítettek (nobilitáltak), s az új adományban részesültek (neodonatariusok vagy condonatariusok) sem láthattak sok reményt arra, hogy képesek lesznek visszafizetni a kölcsönöket. Ebből következett, hogy még a birtokba iktatás évében a condonatariusok telkeket adományoztak, azonkívül több peremartoni személy birtokát felszabadították és nemesi birtoknak elismerték. 1626-ban, a Szent Lőrinc napja utáni napon, azaz augusztus 11-én három bevallást tettek a győri káptalanban azon személyek részére, akik őket az új adomány megszerzésében segítették. A bevallásokat tevő és a telkeket adományozó peremartoniak: Bene János, Bene Márton, Eőssy Balázs, Kenessey László, Kovács Tamás, Mihály András, Molnár Balázs, Molnár János, Nagy György, Tóth Benedek, ifjabb Török János, Török Miklós, Veszprémi Péter. Az első bevallásban Török Miklósnak és ifj. Török Jánosnak a Peremarton megszerzése körüli érdemeiket és költségeiket elismerve nyolc nemesi telket adományoztak. Az első telken laktak az adományozottak. A második és a harmadik telek a Vízszer utcában volt az első folytatásában. A negyedik Horváth Györgyé (szomszédja kelet felől Bene Márton, nyugatról Mihály András), az ötödik Molnár Andrásé (keletről Mészáros Benedek, délről Veszprémi Péter), a hatodik a déli utcában Tóth Balázsé (keletről Kenessey László, nyugatról Tóth Benedek), a hetedik Lánghy Miklósé (Kenessey László szomszédságában), a nyolcadik Kenessey Lászlóé volt.

112 Ebből a bevallásból ismert, hogy Peremarton 1626-ban több utcás falu volt. A második bevallásban Beke Demeter, Tóth Ferenc, Molnár Mészáros Benedek, idősb Török János, Mihály István és Esze Balázs peremartoni nemeseknek - tekintettel azokra a költségekre, amelyekkel a peremartoniak ősi nemesi szabadságának megvédéséhez és megerősítéséhez hozzájárultak - adták örökös joggal és visszavonhatatlanul, minden nemesi szabadsággal, azt a hat nemesi telket, amelyeken laktak, egyúttal őket kétségtelen nemes társaiknak elismerték és maguk közé befogadták.

113