Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
III. Török kor (Lichtneckert András)
A harmadik bevallásban, melynek szövege és indoklása az előzővel azonos, Molnár Benedek és fia, János részére adtak két nemesi telket, az egyiken addig is Molnár Benedek lakott, a másik puszta volt és a falu pincéje volt rajta, keletről az utca, nyugatról idősb Török János telke határolta. 114 Az 1626. évi adományozások által a faluban a legnagyobb birtokos a Török család lett, emellett kibővült az adománybirtokosok köre, létrejött a peremartoni nemesi közbirtokosság (compossessoratus). A peremartoni adománybirtokosoknak a falu dolgaiban való összefogására és közös cselekvésére már az adománylevél megszerzése előtt is volt példa, s ezt a szokásukat a birtokba iktatás után is megtartották, közösen, „faluul" cselekedtek. Különösen vigyáztak arra, nehogy valamelyikük egyeduralomra jusson a faluban. A Török családtól tartottak, akiknek nyolc nemesi telkük, két malmuk és malomrészük volt Berhidán és Peremartonban. Az egyik egykerekű malmot a Séden éppen 1626-ban vásárolták meg 100 tallérért Jóra Gergelytől és Végh Zsuzsannától. 115 Még az adománylevél megszerzése előtt történt, hogy Végh István egy malmot el akart adni, többször „megimádta" vele a falut, de nem kellett nekik. Mikor azonban megtudták, hogy a földesúr 125 forinton megalkudott Török Miklóssal a malmon, egyikük rögtön kijelentette Végh István előtt, hogy a falu hajlandó megvásárolni a malmot: „mi ezt a molnat nem engedgyük cziak Török Miklósnak, hanem haza megyek, meg mondom az falunak, faluul le tezik az arrat." Összegyűjtötték a falubelieket, megbeszélték a dolgot, és megszerezték Török János támogatását is a vételhez. Azután áthívták a berhidaiakat, bevonták őket a vételbe, s közösen megvették a malmot. 116 így lett a falu malma a Vöröskői malom, amelyet nemesek és jobbágyok közösen használtak. 1689. június 18-án Molnár Ferenc vármegyei esküdt, Uzdy János, Veszprémi György peremartoni nemesek, továbbá Baranyai Mihály berhidai földesúr jobbágyai, Parragh Gergely és Molnár János a maguk és más nemesek és parasztok nevében - a terhes adók és a szegénységük miatt - Peremartonban lévő egykerekű malmukat, melyet Vöröskői malomnak neveztek, a hozzá tartozó szántófölddel és réttel 300 magyar forintért eladták Losonczy Farkas Jánosnak, hitvesének Ulenburgh Johannának és fiaiknak, Jánosnak és Andrásnak. 117 A malom megvásárlásával belépett Peremarton történetébe a Losonczy család, amely hamarosan a falu legnagyobb birtokosa és a közbirtokosság vezetője lett. A Török család birtokában volt a Hollófai (Halófai) más néven Kun malom, a peremartoni falu malmán fölül a berhidai határban, amelyet 1633-ban Török Miklós és Kis Molnár János 100 tallérért, egy jó rác paplanért és egy asztalra való szőnyegért szerzett meg Vízkelety Jánostól. 1655 körül Török János a malmot, amely puszta volt, 100 tallérért elzálogolta a peremartoni nemeseknek Eőssy Jánosnak és 13 társának - azzal a feltétellel, hogy a kétkerekű malmot újraépíthetik, s három évig visszavonhatatlanul bírhatják. Tíz esztendő múlva, 1665. szeptember 12-én a vármegye ítélőszékén Jáky Erzsébet első férje, Török János végrendeletére hivatkozva követelte a peremartoni közbirtokosoktól, Eőssy Jánostól és 13 társától a malom visszaadását. 1666. május 12-én a perbe bekapcsolódott Török Miklós leánya, Ilona, akinek a képviselője bemutatta az 1633. évi Vízkelety-féle adásvételről szóló levelet. 118 A malom visszakerült a Török család birtokába, ugyanúgy három elzálogolt telek is, amelyeket Eőssy Jánostól és Kiss Istvántól 50 tallérért kellett kiváltaniuk 1665-ben. 119
