Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

III. Török kor (Lichtneckert András)

mukra a pörös földet. A harmadik tanú, Hobia Tamás, Ladányi Ferenc 72 esztendős jenői jobbágya a török embere volt, és azt vallotta, hogy két esztendeig dézsmálta Sárihoz a pör alatt lévő földet a török szpáhi (izpaja) számára. A negyedik tanú Deák Lőrinc, aki szintén Ladányi Ferenc jobbágya volt, elmondta, hogy a pörös földet a megnevezett megyéig dézsmálták a szpáhi (ispaja) és Mihály ispán számára mint Sárihoz tartozó földet.

25 Később Lászlófi Pálné és Barcza Miklósné pereskedett a föld miatt, s Veszprém vármegye főszolgabírója és esküdtje 1642. március 24-én ismét kimentek Sári pusztára tanúk kihallgatására. A felperes egyik tanúja, Eőssy Balázs 60 éves peremartoni nemes elmondta, hogy a pör alatt lévő földet „Sáry mezőnek és Tábor helnek is hittak" és „Barcza Miklósné engedelmébűl szántották feől az Balaton mellyékiek...". A perben tanúskodó többi tanú között a veszprémi káptalan csopaki, paloznaki, lovasi jobbágyai, azonkívül szentkirályszabadjai és vámosi nemesek voltak, aki feltörték Sári puszta földjeit. Többen, köztük Török János 52 éves peremartoni nemes és Parrag István, Radványi István 35 éves berhidai jobbágya azt vallották, hogy kezdetben csak magyar részre adóztak a földek terméséből, később a fehérvári bég, Sári földesura is tizedlette a földeket. A tizedet a berhidaiakkal hordatta el. Miután a sári török földesúr is tizedlette a földeket, felhagytak a művelésükkel. Kis Balázs vilonyai jobbágy tanúvallomása szerint később a pörös földre „három falu marháját, keszit, vilonyait és berhidait ... hajtottuk, s itt ugy örzöttük, mint keszi földön...".

26 Berhidának tehát csordája volt akkor, amikor a magyar adóösszeírásokban, az 1630-40-es években mindössze V4-I portával, azaz 1-4 jobbágygazdasággal szerepelt. A török kor végéről fennmaradt és a török jövedelmeit is tartalmazó összeírások közül az 1685. éviben Berhida Baranyai Mihály és több nemes birtoka, amelyből a keresztény földesúrnak 5 tallér, a török császárnak 18 forint, a török földesúrnak minden telek után 1 forint jövedelme volt, azonkívül a lakosok dézsmát adtak és várerődítési munkákat (gratuitos labores) végeztek. Kovácsi Bottka Ferenc birtoka hat lakott és 14 lakatlan telekkel és három malommal. A török császár részére a fejadó 10 dénár. A malmok jövedelmein a magyar és a török földesúr megosztozott, a keresztény földesúr a harmadik, a török földesúr a második részt kapta.

27 Egy másik, ugyanebből az időszakból származó, de keltezetlen összeírás szerint Bernida falu Baranyai Mihály birtoka, ahonnan a keresztény földesúrnak évi bevétele 6 forint 75 dénár, a török császáré 19 forint, a török földesúré 9 forint 68 dénár, így a helységből minden részre származó összes jövedelem 35 forint 43 dénár. Peremarton ugyanebben az összeírásban a nemesek birtoka, ahonnan a török császárnak 31 forint, a török földesúrnak 19 forint 50 dénár jövedelme van, így az összes jövedelem 50 forint és 50 dénár. A Rostáspusztáról származó jövedelem összesen 18 forint és 60 dénár volt, ami egyenlően oszlott meg a keresztény földesúr és a török császár között.

28 A palotai várhoz tartozó falvak jövedelmeiről készített 1702. évi összeírás szerint Berhida keresztény földesura Baranyai Mihály volt, aki minden jobbágytelek után 1 tallér jövedelemmel rendelkezett. A török földesúr a székesfehérvári Hadri basa volt, akinek minden jobbágytelek után 1 forintot fizettek, dézsmát adtak minden termésből, azonkívül egy icce vajat és közösen egy hízót.