Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
VIII. Berhida története
AZ 1956-OS FORRADALMI ESEMÉNYEK Mészáros Gyula Berhidán 1956. október 23-tól, a forradalom kitörésétől november 4-ig, a szovjet katonai megszállásig az események két helyszínen zajlottak, a faluban és a gyártelepen. A faluban ugyanúgy követték egymást, mint más hasonló lélekszámú településen, ezzel szemben a peremartoni gyártelepen - a 750 fős munkáslétszám és a forradalom napjaiban raktáron lévő 150 tonna robbanóanyag - különleges helyzetet teremtett. Berhida a peremartoni gyárteleppel a hazai bányászat, energiatermelés, vegyipar és hadiipar fellegvárához tartozó Balatonfűzfő-Veszprém-Várpalota (Pét, Inota) háromszögben helyezkedett el. A településen és határában a forradalom előtt jelentős létszámú fegyveres erőt helyeztek el, elsősorban a robbanőanyaggyár őrzése miatt. A község határában telepítették Zsigmond József főhadnagy parancsnoksága alatt a veszprémi 15. honi légvédelmi tüzérhadosztály egy ütegét két lakóbarakkal és kiszolgáló épületekkel. Az üteget október 24-én 4 órakor riadóztatták. Október 27-én a déli órákban visszarendelték Veszprémbe a 44. honi légvédelmi vegyes ezred „Danuviai" laktanyájába, ahová este 20 órakor érkeztek meg. 1 Berhidán csak az épületek őrzésére maradt egy kisebb létszámú őrség. A Peremartoni Ipari Robbanóanyaggyár őrzését a veszprémi belső karhatalmi zászlóalj („kék ávó") egy százada látta el, amelynek parancsnoka Lukács György hadnagy, politikai tisztje Kelemen József hadnagy volt. A forradalom kitörése előtt a század létszáma 132 fő, egy szakasz a gyár területén lévő szálláson lakott. 2 A Rákosi-rendszer megbízható támaszának számító AVH-s tisztikarnak és az AVH-ba kényszerített, besorozott legénységnek a forradalom alatti és utáni magatartásában lényeges különbségek voltak. A tisztikar tagjai a forradalom napjaiban magukra maradtak, de az eseményekhez korántsem viszonyultak egységesen. Volt közöttük, aki a forradalom után, a megtorláskor korrekt magatartást tanúsított a forradalom vezetőivel szemben, más ellenségesen viszonyult hozzájuk. Képtelen vádak is megfogalmazódtak, amelyeket még a bíróság sem vett komolyan. Pl. a forradalom után Votisky Zoltán főmérnököt, a gyári munkástanács elnökét még azzal az indoklással vették közbiztonsági őrizetbe, hogy a tevékenysége 14 peremartoni AVH-s katona halálát okozta. 3 Az ÁVH-ba kényszerített legénység legfőbb gondja az AVH-tól való szabadulás volt. A veszprémi egyetemistáknak a volt ávós laktanyában tett látogatása után kiadott röpirat jól tükrözi a legénység helyzetét:
