Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VIII. Berhida története

„Veszprémben megszűnt az ÁVH! Tegnap este az Egyetem ifjúsága meglátogatta a volt ávós laktanyában a forradalom mellé állt katonákat. Hosszasan elbeszélgettek velük és szilárdan meggyőződtek a következőkről: Ezek a fiúk ugyanolyan munkás és paraszt ifjak, mint mi, eddig az ÁVH-nál voltak besorozva szolgálati idejük letöltésére, ugyanolyan derék hazafiak, mint bármely más, a felkelők mellé állt katonai egység fiai. Igazi ellenségeink a civilben járó, spicli feladatot ellátó bérencek, akik a nép utálatát 11 éves munkájuk és jelenlegi szereplésük következtében »érdemelték« ki. Továbbra is gyűlöljük őket és harcolunk ellenük, mert csak a nép ítélete elől elbújva, de az alkalmas pillanatot éberen várva a bosszúra éhesen lesnek ránk. Veszprém, 1956. október 30-án. Veszprémi Vegyipari Egyetem MEFESZ Szervezete."

4 A forradalmi események Berhidán Az 1956-os forradalom és szabadságharc berhidai eseményeire hatással voltak a Budapestről, Győrből, Veszprémből, Várpalotáról, Pétről érkező hírek, amelyeket a dolgozók vagy a kiküldöttek vittek haza a községbe. Az első nagy veszprémi tüntetést követő napon, október 26-án délben Várpalotán kitört a forradalom, az események estére fegyveres harccá fejlődtek. A várpalotai harci események miatt, illetve a felkelők leverésére a veszprémi AVHparancsnok, Havasi László a peremartoni AVH-sokat is kivezényelte. Böhm József rendőrkapitány szerint Várpalotán az ÁVH katonái nem akartak harcolni a felkelők ellen: „Egy fegyveres forradalmár Szarvas (Józsefnek

5

) egy sapka vörös csillagot nyújtott át azzal, hogy ezt az ÁVH-sok küldik azzal, hogy nem fognak harcolni, illetve nem lövik a tömeget." Ekkor Böhm utasította Kulcsár szakaszvezetőt, hogy menjen el Peremarton felé és közölje a segítségül küldött járőrrel, hogy elkéstek, mert a tömeg behatolt a kapitányságra.

6 A várpalotai események hevességére jellemző, hogy amikor Lukács György, a riadóztatott peremartoni ÁVH-sok parancsnoka visszatért Várpalotáról, a peremartoniak azzal fogadták: „Mi az, maguk még élnek, nem haltak meg?"

7 A Berhidára érkező hírek hatására a faluban és a gyárban forradalmi hangulat alakult ki. Előbb Berhidán október 26-án a község lakossága vonult az utcára, egy nappal később a peremartoni gyár is csatlakozott a forradalomhoz. Október 26-án, péntek délután Berhidán felvonulás és nagygyűlés volt, amelyen elhangzottak mindazok a forradalmi jelszavak, amelyeket az egész országban hangoztattak. Később a forradalmi tanács elnöke sem emlékezett arra, hogy kik szervezték a felvonulást: „kiabálták, hogy aki magyar, az velünk tart, és én is kimentem."

8 A peremartoni ÁVH egy szakaszát mozgósították, de nem vetették be a tüntetők ellen.

9 A megmozduláson a legfontosabb követelés az volt, hogy az oroszok távozzanak Magyarországról és szűnjön meg a megszállókat kiszolgáló rendszer. A felvonulók eltávolították a Rákosi-rendszer jelképeit, a Népköztársaság címerét és a vörös csillagot, ledöntötték a szovjet emlékművet, amelyet J. P. berhidai lakossal állíttattak helyre november 4-e után.

10 Október 26-án délután megválasztották a Veszprém megyei Nemzeti Forradalmi Tanácsot. A Veszprémmegyei Népújság október 28-i vasárnapi számában megjelent a megyei nemzeti forradalmi tanács kiáltványa, melyben felhívta a köz-