Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

A két világháború közötti időben, de egész vizsgált korszakunkban ez a kapcsolat korántsem mondható békésnek, s ennek gyökerei korábbi évszázadokra, a reformáció és ellenreformáció idejére nyúlnak vissza. Míg a reformátusok megverték a katolikus plébánost - 1751-ben, addig a katolikusok igyekeztek a reformátusoktól elfoglalni a templomukat, parókiájukat.

117 Kölcsönösen törekedtek egymás vallásgyakorlatának megakadályozására. Később ez a szembenállás szelídült, de nem mulasztották el egymás ünneplését megzavarni. Pl. a reformátusok az úrnapi körmenetet, a római katolikusok a nagypénteket, amint az Dunántúl-szerte általánosan előfordult a vegyes vallású közösségekben. Egy alkalommal, az 1930-as évek táján nagypénteken egy katolikus gazda trágyát hordott Kiskovácsiban, mire a legények megfogták és szekerestől felborították. Elmélyült baráti kapcsolat nem alakult ki a különböző felekezetűek között, egymásnak nem kereszteltettek, hisz ezt mindkét egyház lelkészei tilalmazták. Közös bálokba, szüreti mulatságokba eljártak már az 1930-40es években, de házasság alig fordult elő, mert ezt nemcsak egyházaik, hanem családjaik, rokonságuk is tiltotta a fiataloknak. Már fiatalkorukban beléjük nevelték ezt, s elképzelhetetlennek tűnt számukra a vegyes házasság, ahogy az egyik idős kiskovácsi adatszolgáltatóm említette: „öregapám kiátkozott volna, ha katolikushoz megyek hozzá." A katolikus legény udvarlását nem fogadták, mondván: „nem kő', mer' katolikus." Egyáltalán nem jutottak el addig, hogy kölcsönösen közeledjenek egymáshoz. Előfordult ugyan Berhidán „vegyes" udvarlás katolikus és református között, de házasság nem lett belőle, ahogy mondták: „mire házasságra került volna a sor, addig nagyjából mindenki kiigazodott. Akármilyen nagy szerelem volt közöttük." Azt tartották, hogy aki a másik hitére tér, nem is igazán vallásos és nem lesz az új hitében sem. Közeli és jónak mondható kapcsolat az azonos társadalmi szinten elhelyezkedők esetében is az azonos felekezetűek között alakult ki. Kovácsi és Berhida reformátusai között létezett kapcsolat, de nem mondható erősnek. Lényegesen szorosabb kapcsolat volt Küngös és Csajág reformátusaival Kiskovácsi, míg Balatonfőkajár, Enying és Mezőkomárom reformátusaival Berhida részéről. Egyébként a berhidai reformátusokat „bezárkózóknak" tartották, nem eléggé szívélyeseknek. A harmadik jelentősebb felekezet a zsidó volt, mert az evangélikusok létszáma oly csekély maradt, hogy a felekezetek közötti kapcsolatokban nem játszottak szerepet. A zsidók és a két keresztény felekezet között viszont kiegyensúlyozott, jó kapcsolat volt, de ez elsősorban üzleti területre korlátozódott. A keresztények tőlük vásárolták a bolti árukat, ők pedig a helyi gazdáktól a tojást és a tejet, amit csak saját edényükbe fejve vittek el. A módosabbak keresztény cselédlányt is tartottak, akinek azonban a vasárnap megtartását megengedték, hite gyakorlásában nem korlátozták. A módos zsidó családok és a helyi értelmiségiek között barátinak ugyan nem nevezhető, de a pusztán üzleti kapcsolatoknál jobb kapcsolat jött létre. A zsinagóga a Rákóczi u. sarkán állt. Szombatonként és ünnepnapjaikon a keresztény gyermekek ide gyűltek és hallgatták éneklésüket. Két házasságról is tudnak, amely zsidó és római katolikus között köttetett. Az egyik egy kiskovácsi boltos lánya volt, aki egy katolikus részes aratóhoz ment feleségül, teljesen beilleszkedve a paraszti életformába. Gyerekeik a római katolikus vallást követték. A másik egy rendkívül szegény zsidó férfi volt, akinek a hitközség vett egy kocsit és