Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

egy lovat, hogy ne járjon napszámba, hanem kereskedjen. Sokgyermekes családból származott, feleségül vette egy Peremarton-Gyártelepen kertészkedő római katolikus törpebirtokos lányát. Gyermekeik ugyancsak római katolikusok lettek. A keresztény családok elfogadták a zsidókkal való házasságot, a zsidó házastárs családja, rokonsága viszont neheztelt érte. Ezek a házasfelek vallásukat megtartották, házastársukkal azonban a római katolikus templomba nem jártak el, s viszont sem. Előfordult még ortodox szerb hadifogoly és református özvegyasszony között házasság az első világháborút követően, amikor nemcsak a gyermek, hanem a férj is reformátussá lett. Berhidán már a két világháború között létezett az Evangéliumi Pünkösdi Egyház, vagy ahogyan a helybéliek nevezik: a pünkösdisták. Néhány családból állt közösségük, de számuk megnövekedett. Döntően római katolikusok álltak be soraikba, reformátusokból lett pünkösdista elenyészőnek mondható. Olyanok mentek általában közéjük, akik mélyebb hitéletre vágytak és ezt a történelmi egyházakban nem kapták meg. A neoprotestáns kisegyházak közé tartozó pünkösdista gyülekezet kereste a reformátusokkal a kapcsolatot, sőt előfordult, hogy templomi alkalmaikra is elmentek, azonban a reformátusok idegenkedtek tőlük, nem kívántak velük kapcsolatot kiépíteni. A pünkösdista gyülekezet jelenleg hetente háromszor gyűlik össze: kedden, csütörtökön és vasárnap. Minden jövedelmükből támogatják egyházukat, amelyet a reformátusok példamutatónak tartanak. Felnőtt korban keresztelnek, „bemerítkeznek", ahogy a más vallásúak mondják róluk. „Hívőknek" is nevezik őket. Soraikban cigányok és volt kommunisták is megtalálhatók, szívesen látnak mindenkit, aki vallási közösséget keres, hitéletre vágyik. A történelmi egyházak tagjait ugyancsak hívogatják, s valóságos csoda, hogy a lelkipásztor nélkül maradt református szórványok még nem tűntek el közöttük. Erkölcs, értékrend, társas élet, szórakozás Az erkölcsi élet három területe állt a közösség figyelmének fókuszában: a munkaerkölcs, a valláserkölcs és a nemi erkölcs. A munkavégzésben mindenkitől íratlan szabályként várták el a pontos, becsületes munkát és csak az számított „embernek", aki mindenféle munkáját így végezte. Elsősorban a mezőgazdasági tevékenységre vonatkozott a munkával kapcsolatos elvárás, amely minden felnőtt férfival szemben követelmény volt. A legény akkor lett teljes értékű férfivá, ha apja mellett elkaszált és a zsákot vállára véve felvitte nehézség nélkül a padlásra. A férfijogok (kocsmába járás, bálozás, udvarlás) csak így illették meg. A nők számára a teljes értékű munkavégzés próbája a kenyérsütés, szalagos fánk készítése és a szappanfőzés volt. Nemektől és életkortól függetlenül a becsületes munkavégzést várták el mind a családban, mind a közösségi életben mindenkitől. Valláserkölcsi követelmény a hit gyakorlása, a templomi alkalmakon való részvétel, az egyházi törvények és a Tízparancsolat lehetőség szerinti betartása volt. Ezen a téren volt legengedékenyebb a közösség, lényegesen elnézőbbek voltak, mint a munka vagy a nemi erkölcs területét érintő kérdésekben. A vallással kapcsolatos