Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
VI. Népi kultúra és népi társadalom
A lelkipásztor és a gyülekezet közötti nézeteltérések döntő többségben a járandóság kifizetésének elmaradásából adódtak, de ekkor ez még nem mondható gyakorinak és nem volt egyedi jelenség sem, hisz az egész egyházkerületből nagyszámú adat bizonyítja meglétét. A másik, átmenetileg békétlenséget okozó dolog a presbitereknek a presbiteri gyűlésről való elmaradása volt, azonban ezt mindig orvosolták. A római katolikusok javára adott reverzális két alkalommal történt, mindkettő Berhidán, 1840-ben. A XX. század közepéig ez csupán szórványosan fordult elő, számszerű növekedése az 1950-es évektől indult meg. Templomkerülő három esztendeig (1857-1860) élt Kiskovácsiban, ebből az időből hasonló esetről nincsenek adatok, ez is csak később szaporodott meg. A lelkipásztorok köztiszteletben álló személyek voltak. Egy esetben tett említést a jegyzőkönyv arról, hogy 1862-ben Kiskovácsiban az egyik falusi elöljárót (P. J.-t) vádolták azzal, hogy „...a tiszt. Lelkész úr ellen izgató kifejezésekkel s bujtogató lázító szavakkal élt s a helység bírójának, Csonka Jánosnak is utasítással adta, hogy papjukon a nt. vizitáció előtt kiadjon...". Az egyházlátogatást végző lelkész javasolta a presbitériumnak a vádlott, valamint a tanúk kihallgatását és erről az esperesnek való jelentéstételt, továbbá az illető elöljáró példás megbüntetését. 102 Egyébként a presbitériumok mindkét faluban teljes létszámmal működtek. Erre gondosan ügyelt is az egy ház vezetés. Kiskovácsiban előfordult, hogy egy-két fővel kevesebb volt a presbiterek száma, amit mindig rövid időn belül pótoltak. Rendszeresen megtartották gyűléseiket, gondosan ellenőrizték a gondnokot, ügyeltek az egyház vagyonára, s igyekeztek gyarapítani azt. így kerülhetett sor mindkét faluban a templom tatarozására, sőt Kiskovácsiban a bővítésére, továbbá a parókia rendbetételére, Berhidán bővítésére is, valamint új iskola építésére. Természetesen ezek fokozatosan és az időpontok többszöri módosításával valósultak meg. Mindezek mellett még a Pápai Főiskola számára is gyűjtöttek, adakoztak. Csupán egyszer fordult elő, hogy a gondnokot szigorúan elszámoltatták, mert ellene a hűtlen pénzkezelés vádja merült fel. A hívek vallásgyakorlatára általában nem volt panasza a lelkipásztoroknak. A templomi alkalmakról nem maradtak el, rendszeresen éltek úrvacsorával és a szent jegyeket rendesen összeadták („gyónó búza"). A közömbösség az 1860as években jelentkezett először, mégpedig Berhidán, ahol a gyermekek iskolába járatásával kapcsolatosan merültek fel gondok a szülők közömbössége miatt, amelyek azután rendszeresen visszatértek. Gondosan ügyeltek arra, hogy az egyház világi elöljárói feddhetetlen életűek legyenek, de ezt várták el a lelkipásztoroktól és a tanítóktól is. Utóbbiak esetében előfordult a megintés tekergő életmód, részegeskedés, hanyagság miatt. Volt rá eset, hogy a feddés használt is (1815,1842,1845-46). 103 Az egyházközségek anyagi gyarapodását a hívek olyan munkák felvállalásával és elvégzésével is elősegítették, amelyek az egyháznak végzett közmunkaként szerepeltek, de amelyekért fizetség járt, és ez járult hozzá a pénzbevétel növeléséhez, így a kőhordásból, trágyahordásból, malomfuvarból származó bevételek. A XX. században a választóvonal az első világháborút követő, majd a második világháború után, 1948-cal beköszöntő időszak volt. Az egyháztól való erőteljes elszakadás, „a meghasonlás" a tsz-ek szervezésével tetőzött.
