Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
VI. Népi kultúra és népi társadalom
asztalra helyezte az ünnep reggelén, ahol a pap megáldotta. Mindenki vitt belőle egy-két, esetleg három szálat. Tettek belőle a hozzátartozók sírjára, távol tartani a gonoszt, továbbá a rag alá, hogy villámcsapástól védelmezze a házat s a benne lakókat, amely országosan elterjedt szokás volt. Mindig megőrizték a következő virágvasárnapig, amikor is elégették. A virágszombati barkaszedésben talán egy régi hagyomány őrződhetett meg 91 , a virágszombati barkagyűjtés. Ezen a napon hangzott el először a passió a templomban. A virágvasárnapot követő nagyhétnek mindössze három napjához fűződött valamely szokás, amelyek azonban jobbára egyházi szertartásokhoz kötődtek. Nagycsütörtökön, mivel elhallgattak a harangok, a templom elé egy asztal nagyságú kereplőt helyeztek el, amelyet a harangszó idején a ministránsok hajtottak egészen a feltámadásig, jelezvén az idő múlását. A templomi csengőt pedig a kiskereplővel helyettesítették. Ezen a napon festették meg a tojásokat. Egy részét berzselték (levelet kötöttek rá, ruhába csavarták és így tették a festőlébe; a levél mintázata a tojás héján megőrződött), másik részét pedig hagymahéj levével sárgás-barnára vagy piros krepp-papírral, esetleg „boti festékkel" (anilinfesték) pirosra festették. E napnak hagyományos étele a babérleveles, borsos, vöröshagymás tejfölös mártásba főzött savanyú tojás volt, amelyekhez nagy létszámú családban krumpligombócot is készítettek. Nagypéntek szigorú böjti nap volt, legfeljebb gyümölcslevest és mákos tésztát ettek ilyenkor. A házban lévő kereszteket, feszületeket nagyszombatig fekete kendővel takarták le a gyász jeleként, mint a rábaközi falvakban. Délután 3 órára készítették el, többnyire a Rózsafüzér Társulat tagjai, Jézus sírját, a Szent Sírt. Előtte nagytakarítást végeztek a templomban, virágokat vásároltak a sír köré, amelyeknek árát összeadták. A készülődést már nagycsütörtökön megkezdték. A Szent Sírhoz mentek imádkozni egészen a feltámadásig. Nagypénteken egész nap volt ott valaki. Pénzt nem szoktak tenni ide, amit e célra szántak, azt is a zárt perselybe dobták. A Szent Sírt a feltámadási körmenet alatt szedték csak szét. Nagyszombaton délután kezdődött az ünnepi szertartás a tűz és a víz megszentelésével. A feltámadási körmenetre este hat órakor került sor. A menet élén a templomatya állt a feltámadt Krisztus szobrával. Utána következett a lelkipásztor az Oltáriszentséggel. Fölöttük a legények az umbellát tartották, amely a Feltámadottnak szólt. A pap után az éneklő hívek következtek. A körmenet csak a templomot, ennek környékét és a Hősök terét kerülte meg. Amerre a körmenet elhaladt, égő gyertyákat helyeztek az ablakokba, s ez ma ismét így van. A böjt nagyszombat délig tartott, de csak a feltámadási körmenetről hazatérve ettek húst vagy kocsonyát. Buzgóbb családokban pedig húsfélét a húsvéti szenteltből fogyasztottak először a nagyböjt elteltével. Húsvétvasárnap kora reggel, a kismise keretében volt az ételszentelés. A húsvéti kosárba kalácsot, kenyeret, sonkát, tormát, sót és bort tettek, amit megszenteltettek. Valamennyi étel jelkép volt, a bárányra, azaz Krisztusra utalt (sonka, kalács), és egyben gonoszűzést is szolgált (só, torma). A család minden tagja evett belőle, morzsáit, mivel szentelmény volt, a tűzbe vetették.
