Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

Egyes családokban vázába tett homokba, másutt kerékrépába vagy takarmányrépába állították a fenyőfát, de voltak, akik faragott fatalpba helyezték. A fát házilag készített díszekkel, cukorral díszítették fel. Tehetősebb családoknál szaloncukrot főztek, amit színes papírba csomagoltak be. Volt olyan ház, ahol egy-egy kockacukrot eltörtek és ezeket a darabokat csavarták színes papírba. Pattogatott kukoricát felfűzve, füzérként tették a fa ágaira. Egész esztendőben gyűjtötték az aranyszínű sztaniolpapírt, amelyeket a karácsonyfa díszítésekor felhasználtak. Néhány szál zabot is eltettek, amely ha megszáradt, szemeit külön-külön csillogó papírba csomagolták és száránál fogva a fenyőfára akasztották. Az egyik legszebb dísze volt a karácsonyfának. Ezüstpapírba csomagolt diót, apró almát ugyancsak felkötöztek az ágakra, de almába állított gyertyát is. Egyes családokban viszont már valódi gyertyatartó és csillagszóró került a karácsonyfára. Ahol kisgyermekek voltak a családban, ott elvitték otthonról őket, amíg a szülők a fát feldíszítették. Előfordult, hogy a sebtében feldíszített fára az édesanya éjféli miséről hazatérve is aggatott rávalót. Akadt olyan hely is, ahol csak akkor díszítették fel a fát, amikor a gyermekek már elaludtak. Karácsony vigíliáján, egyes családokban éjféli miséig a férfiak kártyáztak, a nők házasságjóslást végeztek, hogy eltöltsék az időt és el ne aludjanak. Ezek a házasságjóslások, férjjóslások a téli napforduló körüli időkhöz kapcsolódó szokások közé tartoznak, s Európaszerte ismertek, a magyar nyelvterületen gazdag változataik éltek. Berhidán férfineveket írtak cédulákra (tizenhármat szoktak, de erre már nem emlékeztek!), amelyeket gombócba téve megfőztek, s belőlük a jövendő házastárs nevére következtettek. Bádogbögrébe ólmot is öntöttek, s az öntvény formájából a jövendőbeli foglalkozását igyekeztek meghatározni. A templomban karácsonyra mindig állítottak betlehemet, amelyet vízkeresztkor (január 6.) szedtek szét. Ilyenkor szokták otthon is leszedni a karácsonyfát. Karácsony első napját a család ünnepének tartották, amikor csak templomba mentek. Karácsony másodnapja viszont a rokonoké volt. Ekkor bonyolították le a rokonlátogatásokat és köszöntötték a rokonságban, komaságban lévő Istvánokat, Jánosokat. Karácsony napjához időjárási regula is fűződött: úgy tartották, hogy amennyiben besüt a nap az ablakon, akkor húsvétkor a farkas fog beordítani, azaz hideg lesz, vagy ha a karácsonyi kalács elfogyasztható az udvaron, akkor a húsvétit majd csak bent ehetik meg. Aprószentek napjáról csak a templomban emlékeztek meg, borszentelés pedig december 27-én nem volt, nem is emlékeznek egykori meglétére. A karácsonyi ünnepkör gazdag szokáskincséből Berhidán alig maradt meg valami. Családi és közösségi ünnepként tartották meg Szilveszter és újév napját. Szilveszterkor összegyűlt a család, a faluban pedig bált rendeztek. Analógiás cselekedetként őrződött meg a lencseleves és a pogácsa fogyasztása e napon, hogy az elkövetkezendő esztendőben hasonlóan sok jusson a földi javakból is. Éjfélkor bőséges vacsorára került sor, hogy az új esztendőben se szűkölködjenek. Hagyományos étel volt a kocsonya, valamint a tormás kolbász. A szálba hajtott füstölt kolbászt megfőzték, apró darabokra vágták, tálba tették, tormát hintettek rá és lefödték. Különlegesen finom étel volt, amit ezen a napon és húshagyókeddi pinceszeren fogyasztottak.