Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

49. életév után, tehát mintegy 10 esztendővel korábban, mint 1900-ban, megindult a népesség lélekszámának csökkenése.

9 A külterületek (majorok) lakossága esetében a 20-39 évesek korcsoportja volt a legnagyobb létszámú, azonban a 0-19 esztendősöké együttvéve meghaladta ezt 0,95 százalékkal. Ezt a korcsoport-együttest csak a 20-59 esztendősöké előzte meg lélekszámban 0,76 százalékkal. Sajnálatos jelenség volt a majorok döntő többségének mezőgazdasági cselédlakosságánál az, hogy 40 év felett látványosan csökkent a népesség lélekszáma, azaz a falvak lakosságáénál tíz esztendővel korábban megindult ez a folyamat, s a XX. század elejéhez viszonyítva mintegy 20 esztendővel korábbra tolódott a kezdete.

10 Az 1940-es évekre mind a férfiaknál, mind a nőknél a 6-19 esztendősök korcsoportja vette át létszámát tekintve a vezetést (613 fő férfi és 543 fő nő). A 20-39 esztendősök korosztályánál a lélekszámot tekintve visszaesés figyelhető meg mindkét nemnél (561 fő férfi és 556 fő nő), majd kismértékű növekedés után, 60 év fölött látványos volt a visszaesés a férfiaknál, kevésbé szembetűnő, de jelentős a nőknél is. A 0-19 esztendősök összlétszáma a férfiaknál 815 fő, míg a nőknél 799 fő volt, szemben a következő 19 esztendőt magába foglaló korcsoportok 561 férfi és 556 női lélekszámával.

11 Tehát mintegy 0,7 százalékos visszaesés tapasztalható mindkét nemnél a fiatalabb korosztályok javára, amely a felnőtt népesség fokozottabb igénybevételére utal. Az iskolai végzettségre vonatkozóan csupán 1941-ből állnak rendelkezésre megbízható adatok, azonban az írni-olvasni tudók aránya már a XIX. század végéről ismert és kielégítőnek, sőt a XX. században jónak mondható, azonban az iskolai végzettség meglepően alacsony volt, jelezve a polgárosodás hiányát, s a nagyarányú proletarizálódást. 1881-ben Berhidán a lakosság 52, Kiskovácsiban 73, Peremartonban 54 százaléka írt és olvasott. 1900-ban ez az arány Berhida esetében nőtt 70, Kiskovácsiban 76,5, Peremartonban pedig 72,9 százalékra. 1930-ra Berhidán 75, Peremartonban 80 százalékot ért el. 1941-ben pedig az egyesített három településen 80 százalék fölé emelkedett. A majorok lakossága esetében is 72 százalékos volt az írni-olvasni tudás.

12 Az 1941. évi népszámláláskor a 6 esztendőnél idősebb 3373 főt kitevő lakosságnak 18 százaléka elvégezte az elemi iskola 4-5. osztályát, 53 százaléka a 6-7. osztályt, 4 százaléka a 8. osztályt. A középiskola 4 osztályát csupán 1,6 százalék tudhatta maga mögött, míg főiskolai végzettséggel csak 0,5 százalék rendelkezett.

13 Tehát az iskolázottság alacsony színvonalúnak mondható, a többség 6 elemit végzett csak, s amennyiben saját birtokán gazdálkodva a megélhetést a birtoknagyság nem biztosította, ez az iskolai végzettség csupán mezőgazdasági cselédségre, napszámosságra vagy gyári segédmunkára adott lehetőséget. Mindez jól tükröződik a lakosság foglalkozás szerinti megoszlásában. 1940-ben elkészítették a község népmozgalmának betűrendes mutatóját.

14 Ezen adatok elemzése megközelítő képet ad arról a bevándorlásról, amely itt lezajlott, jelezve a bevándorlás irányát is, amelyből részben a községi kapcsolatokra is következtethetünk. Ezek szerint a lakosság többsége, 24,14 százaléka dunántúli születésű volt, döntő többségében Veszprém megyei, de figyelemre méltó a Somogy megyéből beszármazottak aránya is. 20,57 százalékuk Berhidán, 13,42 százalék Peremartonban és mindössze 3,45 százalék született Kiskovácsiban. Jelentős