Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

dájaként szolgál az utcára nyíló háromszobás elrendezésével és eredetileg kialakí­tott komfortjával (21. kép). A régi házak jellegzetes alaprajzi beosztása az egy bejáratú, három helyisé­ges elrendezést követte. Az utca felé az első szoba esett, középen a konyha, illetve pitvar, mögötte pedig a kisszoba vagy kamra következett. A te­hetősebbek a század elején az elülső és hátsó szobát egyaránt la­kóhelyiségként használták, ezért a háromosztatú házhoz külön bejá­ratú kamrát, magtárt építettek, amit az istálló, majd az ólak kö­vettek. A kamrában tartották az élelmet, gabonát. Az idősek még emlékez­nek a füstöskomjhás házra, aminek nem volt kéménye, a konyhai asztal magasságú tűzhelyen ra­kott tűz füstje az ajtónyílás fölött és a padláson távozott, a szobai kemence füstje is a konyhába ment ki. 15 A múlt század végére a szabad kémény mindjobban el­terjedt, közkedveltségét növelte, hogy kitűnően alkalmas volt hús­füstölésre. A század elejétől azon­ban már a zárt kémények, a füst­telenítés is egyre inkább teret hó­dított. Ez időtől a szobai és kony­hai kemencék mellett, illetve többnyire helyett megjelentek a „falba rakott spórheltek" is, majd eleinte az úri konyhákban, a 30­as évek végétől a jobb módú pa­rasztházakban is használatba ke­rült az asztali tűzhely. 16 Az egykori szobai ke­mencét, aminek kúpos, sárból ké­szített, fehérre meszelt formájára emlékeznek, az 1940-es évektől a sparhelt vagy a gyári készítésű vaskályha váltotta fel. A lakószo- 1B- kÉ P- Utcakép. Berhida, Bezcrédi ». ba bútorzatának hagyományos, M , f Fo ! ó: Sel ™™?° v J c ? ^ í9 f ... , „ 1 1 * 20. ken. Frissen felújított lakóház. Berhida, sarkos elrendezése meglehetősen Bezerédi u. 28. (Fotó: Selmeczi Kovács A. 1999) korán megváltozott. Egy szemle- 22. kép. Lakóház utcai homlokzata. Berhida, letes visszaemlékezés szerint Veszprémiu. (Fotó: Selmeczi Kovács A. 1999)

Next

/
Oldalképek
Tartalom