Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

terjedt el. Még az 1920-as években is a házak többségét ezzel fedték (1. táblázat), azonban az 1940-es évek elejére - a tűzesetek miatt és központi szorgalmazásra jelentősen megszaporodott a cserépfedeles házak száma. Az istállókat korábban is inkább cseréppel fedték. Emlékezet szerint a második világháború idején már alig volt zsúpos épület. Jelenleg a településen három zsúpfedeles lakóházat lehet találni, közülük az egyiket, a hagyományos formát még aránylag jól megőrző kisparaszti lakóházat helytörténeti emléképületként kívánják megtartani (3. kép). A vidék lakóházainak a csúcsfalon kívül másik formai jellegzetessége az épület udvar felőli hosszanti oldalát kísérő oszlopos tornác, aminek több változata található meg még napjainkban is. A legtekintélyesebb, egyben legköltségesebb a bolthajtásos, esetenként mellvéddel kiegészített forma, amilyennel az 1930-as években még jobbára az 1759-ig kisnemesi Peremartonban lehetett találkozni, amint arról Nagy László és Vajkai Aurél fényképfelvételei tanúskodnak (4-7. kép). 4. kép. (balra fönt) Bolthajtásos tornác. Peremarton. (Fotó:Nagy L. 1935. LDM F. 3556) 5. kép. (jobbra fönt) Lakóház udvari frontja. Peremarton. (Fotó: Vajkai A. 1935. LDM F. 9871) 6. kép. (balra lent) Lakóház tornáca. Peremarton. (Totó: Vajkai A. 1935. LDM F. 9876) 7. kép. (jobbra lent) Bolthajtásos és részben mellvédes tornác. Berhida. (Fotó: Vajkai A. 1935. LDMF. 9882)