Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

1. kép. (balra fönt) Hagyományos kiképzésű utcai homlokzat. Berhida, Kossuth u. 77. (Fotó: Selmeczi Kovács A. 1999) 2. kép. (jobbra fönt) Régi típusú, felújított lakóház. Berhida, Bczerédi u. 5. (Fotó: Selmeczi Kovács A. 1999) 3. kép. (balra) Eredeti formáját megőrzött lakóház. Berhida, Kossuth u. 77. (Fotó: Selmeczi Kovács A. 1999) régi utcai ablakokat - csaknem szabályszerűen - egyetlen nagyméretű redőnyös ablakra cserélték (2. kép). A hagyományos nyeregtetős, csúcsfalas házak kivétel nélkül szarufás fedélszerkezettel épültek, az emlékezetben sem őrződött meg a szelemenes változat, mint ahogyan a barokkos ívű házhomlokzattal sem lehet találkozni.

12 Az 1950-60-as években vált különösen divatossá a sátortető, ezzel együtt a cserép és a pala alkalmazása. Helybeli vélemény szerint azonban egy idő múlva rájöttek ennek gazdaságtalanságára, mert a padlástér meglehetősen szűk lett, az ék alakú négy sarkot nem tudták tárolásra hasznosítani, ezért visszatértek a csúcsfalhoz, ami a hatvanas évek végétől, a hetvenes évek elejétől épített házakon kezdett elterjedni. Manapság viszont már a tetőtér-beépítés igénye és szándéka határozza meg legtöbb esetben a tetőformát, ezzel együtt mind több emeletes épület jelenik meg, szakítva a táj építési hagyományaival. A tetőfedés egykor általánosan alkalmazott és kedvelt anyaga a zsúp, a maroknyi csomókban felkötözött rozsszalma. A terület alföldi jellegű életmódjára utal többek között, hogy a nádat nem használták, bár a Balaton mellékéről beszerezhették volna. A helyben előállítható, jóval olcsóbb és egyszerűbb zsúpkészítés