Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

ezért hajtópénz járt neki. Minden hold termő szőlő után egy pint bort kapott a szőlősgazdáktól. Az adásvételekben közreműködött, a fáradozása jutalma 30 pénz azaz dénár. A hegymester borából tizedet és hegyvámot nem adott, ez volt a fizetsége az uraságtól, amiből látszik, hogy nemcsak a szőlősgazdák elöljárója, hanem a földesurat szolgáló ember is. A hegymester segítette az uraságot minden dologban, főképpen a tizedlésben, és különösen vigyáznia kellett az uraság szőlejére. Gyümölcsből, szőlőből, veteményből az uraságnak ajándékkal szolgált, télre zsúpszőlőt készíttetett számára. A szőlősgazdák adásvétel esetén kötelesek az uraságtól levelet váltani, amelynek váltsága (levélváltság) egy tallér. A büntetéspénzek negyede a hegybélieket illette, a többi a földesurat. A büntetéspénzt elsősorban a szőlőpásztorok fizetésére kellett fordítani. Az uraság engedélyével lehetett megkezdeni a szüretet. Az uraság tiltotta a túlzottan sok gyümölcsfa ültetését, a köztes művelést a termő szőlőben. A dézsmabor védelme érdekében tiltották szüret előtt a szőlő elhordását, eladását. „Az Fenyves dombi új szőllőhegybélieknek öszvefoglalt alkunak rendtartási. 1777. április havának 26-dik napján, minekutánna tudnia illik berhidai tekintetes nemes Veszprém vármegyében levő helységnek földesurai egyes akarattal ugyan határjokban helyheztetett Fenyves dombot és annak is szőllőknek való alkalmatos környékét hiteles földmérő, nemzetes és vitézlő Nagy Jóseff uram által lerajzoltatván, líneák egyenlősége szerént az földesuraknak részeit ki mérvén és jelelvén, annak rendi szerént fölosztották, annak utánna pedig azon szőllőföldnek az uraságot illető negyedrészét leendő s alább írt szőllősgazdákra, aki mennyit akart fölfogni holdszámra, ahhoz tartozandó gyepűit vagyis keríttését pedig öllyszámra kimérte, azon alkalmatossággal a földesuraság maga földesúri jussainak örökös fönttartásával és a szőllősgazdák alább írt okok és rendtartások szerént való öszvefoglalt alkuvásra [léptek], úgymint: 1. Mivel a szőllősgazdáknak kemény munkával kölletik a szőllőföldet tuskókbul és másféle eleven fák gyökereibül irtani, úgy számos nagy gödröket és vízmosásokat tölteni és a földet, hogy szőllőnek alkalmatos legyen, egyenesítteni, azon okra nézve szabadságban hagyattatnak hét egész esztendőkig, azaz hogy csak a reánk jövendő 1783-dikban lesznek kötelessek tizedet és minden holdtul 17 krajcárt vagyis egy márjást hegyvámul esztendőnként megadni az földesuraságnak, akár teremjen a szőllőjek, akár nem, hozzáadván azt is, hogy azon szőllősgazdák, akik most szőllőföldet fogtak, azok semmi levelet sem tartoznak váltani másképpen az uraságtul, hanem ha szőllejeket eladnák másnak, és ha a földesuraságnak úgy fog tetszeni, minden szőllősgazda nem a tizedik akót, hanem minden tizedik csöbröt, a mint szőllőszedéskor a rend ki esik, szőllőszemek jól öszvemuszkoltatásával vagyis zúzásával, ahol az uraságnak arra való helye és alkalmatossága leend, elhozni, ha pedig ílly móddal a tizedet nem lehetne beszedni, azon esetre megakoltatván minden termését az uraság a szőllősgazdáknak és tizedre választott hordókat megpöcsétöltetvén, azokat annak idejében dézmaszékre behozni kötelessek lesznek a szőllősgazdák. 2. Ha valamellyik szőllősgazdák közül a fölfogott szőllőföldet azon megírt szabad esztendők eltelésével egészlen be nem ültetvén és annak rendi szerént