Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

gyümölcsétől: „az szörnyű télnek mustohasága nevendék gyenge tőkéit majd egyig mind el rontván és ki szárasztván, azért is további munkájatul tsak nem tellyességgel el idegenedett." Ekkor a földesurak bíztatására újra belekezdett a szőlő munkálásába: „ismét sokszori bátorításunk és bíztatásunkbul azon plágának ujjabb bé plántálásához kezdvén, időnként mind jobban ismét már termékeny státusra igyekezik hozni." 25 év után, 1772-ben a földesurak kiadták a szőlőlevelet Szabó Pálnak, akinek két másik dézsmás szőleje is volt a berhidai szőlőhegyen.

210 A XVIII. század közepére előrehaladhatott a szőlőhegy rendezettsége. A közbirtokosoknak gondja volt a szőlőhegy jövedelmeire, mert 1747-ben ismét szigorítottak a szőlők adóztatásán. Korábban a szőlők lábjaiban termett széna a szőlősgazdáké volt, most Boronkay János és Vörös János ispán a peremartoni szőlőbirtokosok szőlei melletti „szőllők lábjait, ugy gyepűk mejjékit és fák ajját" a maguk számára lekaszáltatták. Boronkay arra hivatkozott, hogy a szőlősgazdák nem fizetnek semmit a szőlőlábak után, az uraság számára felfogott rétet pedig berakták szőlővel. Már pedig „nem két polturát, hanem két márjást is megh ér némelly ember szénájja" - felelte Boronkay a peremartoniak panaszára kiküldött vármegyei tisztségviselőknek.

211 Az 1760-as években folytatódtak a szőlőültetések. Az 1764. évi borkilencedlajstromban 25 olyan szőlősgazdának a nevét jegyezték fel a közbirtokosok, akik szabad levelet, öröklevelet váltottak maguknak a szőlőföldjükről vagy bevallást tettek szőlők eladásáról.

212 Az 1767. évi szőlőültetésekről nyolc szabadságos levél maradt fenn, amelyeket Beniczky Antal, Késmárky József és a Boronkayak adtak ki azoknak a berhidai jobbágyoknak, akik a peremartoni határ mellett, a Séd kút útjánál szőlőföldet kértek maguknak. A szabadságos levelek a szőlőültető jobbágyokat egységesen tíz évre mentesítették a kilenced alól, amit 1777—78-tól kellett megadniuk a szőleik terméséből. Csupán annyi kötelezettségük volt, hogy a szabad évek alatt a felkért földeket beplántálják szőlővesszőkkel.

213 A közbirtokosok 1769-ben Nagy József földmérővel felmérették a berhidai szőlőhegyet. Az Öreg-hegynek - a kiskovácsiak által részben vitatott - területén a földmérő 134 királyi hold szőlőt talált.

214 Az 1769. évi felmérés idején keletkezhetett Berhida első hegytörvénye vagy szőlőhegyi artikulusai. A szőlőhegyek igazgatása a XVIII. századi Magyarországon a földesúr közbenjöttével a szőlősgazdák által megválasztott szőlőhegyi elöljáróság feladata volt. A berhidai szőlőhegyi önkormányzat XVII. századi múltjáról nem maradtak fenn írott források. A XVIII. századtól kezdve ismerjük történetét. A földesurakat több alkalommal is foglalkoztatta a szőlőhegyi önkormányzat szabályozása, ennek következtében a berhidai szőlőhegyeknek négy hegytörvénye, szabályzata is fennmaradt a Berhidai Archívumban. Ezzel a négy artikulussal Berhida a legtöbb magyarországi szőlőhegyet megelőzi. A legkorábbi, keltezés nélküli, hat pontból álló szőlőhegyi artikulusokat a közbirtokos földesurak adták ki, ennek megfelelően földesúri rendtartásnak tekintendők. Céljuk: a szőlőhegynek, szőlőültetvényeknek a megvédése az állatok ellen, a védelmet biztosító gyepű (árok, kerítés, kapuk, ajtók) megépítését és fenntartását szolgáló kötelezettségek megállapítása, a szőlőhegyi közlekedés („közönséges" satóutak, „magán" utak) szabályozása.