Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

Ezekben az artikulusokban hivatkoznak korábban is létezett hegyszabályokra. Ilyen, ősi kifejezés volt pl. a hegyfrang, amely alatt a hegy törvényét, a szőlőhegyen elkövetett kihágások miatti büntetést értettek. „Az berludai földes itraságtul most nevezett helységnek határában lévő szőlőhegynek nagyob conservatiójára rendeltetett punctumok vagyis articulusok. 1. Mivelhogy az Teremtő Szent Űr Istentül vágynak minden áldások, legelsőben is az ő szentséges nevének magasztalására rendeltetik, hogy illő innepnapokon és vasárnapokon isteni szolgálat előtt senkinek még maga szőlejében is, annyival is inkább máséban kimenni s főképpen dolgozni vagy gyümölcsöt szedni nem lészen szabad. 2. Minthogy penig minden véleményezés és plántálás nagy munkával, de leginkább a szőlő szokott készülni, hacsak az jó keríttéssel és medgyével nem védelmeztetik, haszontalanná lészen, már penig a közjónak rendtartása és a közönséges igazság is ezt hozza magával, hogy nemcsak a szélső szőlősgazdák, hanem a belsők is a megyéknek csinálására szőlejek minéműsége szerint kötelessek légyenek. 3. Ezért is minden szőlősgazda szőlejének holdszáma szerint igaz mértékkel az uraság által reá mért gyepűt jó árokkal és kerítéssel tartozik, most elkezdvén, esztendőnként megcsinálni, úgy hogy amely szőlősgazdának részin a marha bémégyen, az eddig szokásban volt hegyfrang azon vétettetik meg, az marhás gazda penig csak az hajtópénzzel és az okozandó kár megtéríttésével büntetődik. 4. Károssan tapasztaltatott eddig az is, hogy némely szélső szőlősgazdák magok szőlejéhez bészolgáló gyalog és kocsival való bejárásokat tartottak, és arra rossz gondviseléssel vigyáztak, ezen bejárások ugyan ezután sem tilalmaztatnak, de azon kaput és kis ajtót jó zár alatt tartsák az illyetén gazdák, hogy a marha azokon bé ne mehessen, egyébbaránt az harmadik punctum szerint azokon bemenő marhák végett az illyetén gazdák csak egyedül magok büntettetnek. 5. Ami penig az uraság által a közönséges bemenetelre rendeltetett kapukat illeti, azoknak ugyan esztendőnként jó helyes megcsinálása mindgyárt mellettek lévő szomszéd szőlősgazdákat illetik, de ha azon ki s bemenő szőlősgazdák [által] nyitva hagyattatik, s a marha rajta bémégyen, az illyetén nyitva hagyó személy, hogyha penig az kapu rosszasága miatt menne bé az marha, azon kapus gazda az felyebb írt mód szerint fog büntetődni. Aki penig szekerével azon kaput eltöretné vagy egészlen, vagy csak némely résziben, azt tartozik, nem a kapus gazda megcsinálni. 6. Hegyfrangi büntetés alatt tilalmaztatik továb az is, hogy ezután senki a szőlősgazdák közül se gyalog, se kocsival másoknak szőlején által az magáéhoz menni ne merészeljen, hanem a közönséges satóúton midőn maga szőlejének földéhez eljut, ott hajlékjához vagy szőlejéhez térjen bé arrul."

215 A berhidai szőlőterület növelésére, új szőlőhegy létesítésére a kiskovácsiakkal szemben megnyert határper adott lehetőséget. A Fenyves-domb, későbbi nevén Új-hegy lett Berhida második szőlőhegye. A közbirtokosok a határper megnyerése után a Fenyves-dombot a vármegye hites mérnökével felmérették, majd szőlő alá felosztották. Előbb a közbirtokosok részét adták ki arány vagy proportio szerint. Boronkay Dániel 1777. április 24-i leveléből ismert az osztály lezajlása: „egy darab földet, Fenyves-domb nevezetű plágát residentionalis curiánkhoz a' proportione magunkra, Nemes Vármegyénk hites ingsellérje által új szőlő