Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)
Az 1801. szeptember 28-án 11 nemes és öt nem nemes árendással megkötött újabb szerződésben megmaradt az évi 30 forint árenda, de minden árendás köteles volt 20 kereszt eleséget az uraság majorságában learatni, s ezen felül is segíteni a majorságban az aratást keresztenként 15 krajcár fizetségért. 202 A kiskovácsi árendás nemesek földjei 1815-ig a jobbágyok földjeivel vegyesen helyezkedtek el. Közösen végezték az irtást is, 1790 körül az Iharos nevű harasztban és a Sajt út melletti részen. Ekkor az uraság tiszttartója azt állapította meg, hogy a kiskovácsi nemesek között kettőnek egész telke, ötnek fél telke, hétnek negyed telke van. 203 Részben e téves megállapítás miatt, részben amiatt, hogy az árendás nemesek közül néhányan bekerültek a nem nemesek adóösszeírásaiba is, kezdték magukat telkes gazdáknak tekinteni, ami a bérelt földjeikre a telkes jobbágyokkal azonos birtokjogot biztosított volna számukra. Ezt azonban az uraság nem fogadta el sem az 1815-ben elkezdett úrbéri perben, sem az 1837-ben lefolyt adóalap megállapításával kapcsolatos perben. Az 1815-ben elkezdett úrbérrendezés során a nemesek földjei a jobbágyság birtokába kerültek, ők pedig csereföldeket kaptak a Sajt úti dűlőben. Az uraságnak beadott 1815. december 12-i folyamodványukban azért könyörögtek, hogy hagyja meg őket azoknak a földeknek, összesen 15 fertály teleknek a használatában, amelyek után ők és őseik 1759 óta mint robotos árendások szolgálták a földesurat. A következő esztendőben, 1816. október 6-án gr. Nádasdy Tamás képviseletében az uradalmi kasznár egyenként kötött árendás szerződést a kiskovácsi nemesekkel, először Csonka Istvánnal, majd Balogh Ferenccel, Csonka Imre özvegyével, Esze Ferenc özvegyével, Esze Józseffel, Tolnay Gergellyel, Tolnay Jánossal, Vázsonyi Jánossal. 204 Az 1816. évi egységes feltételek szerint az uraság egy pozsonyi mérő nagyságú házhelyet biztosított nekik, amelyen épületeket csak az uraság engedélyével emelhettek. A házhely után, mely az uraság tulajdonában maradt, évi 2 forintot fizettek, és 20 gyalog vagy tíz marhás napszámot szolgáltak. A bérlőnek az uraság kenderföldet adott, a Gelyevölgyi-dűlőben két pozsonyi mérős rétet vagy rétföldet, a Sajt úti táblából három nyomásra kiosztott összesen 39 pozsonyi mérő szántóföldet. A földek és rétek után a bérlő 40 napot gyalog vagy 20 napot marhával szolgált. Ha az uraság több napszámra szorult, akkor a bérlő köteles volt a szerződésben megállapított bérért előállni. A kontraktusból eredő ügyekben az uraság úriszéke volt illetékes, s csak ítéletének végrehajtása után fellebbezhetett a nemes a vármegyéhez. 205 Mivel az 1836. évi országgyűlés az úrbéri telkeken lakó nemeseket adófizetésre kötelezte, a vármegye vizsgálatot indított a kiskovácsi árendás nemesek ügyében. A kiskovácsi nemeseket képviselő tiszti ügyviselővel szemben azonban a bíróság az uraságnak adott igazat a perben, aminek következtében a kiskovácsi nemesek bérelt földjeit nem ismerték el úrbéres telkeknek. Ennek súlyos következménye lett azután a jobbágyfelszabadítást követő úrbérrendezéskor, mert a kiskovácsi árendás nemesek nem kaphatták tulajdonukba az általuk 1759 óta bérelt és művelt földeket. A telekjegyzőkönyvekben 1860-ban mint birtoktalan, legfeljebb 200 ölnyi földdel rendelkező lakosok szerepelnek, akiknek a házaik ugyan a tulajdonukat képezik, de a telkek, amelyeken a házak álltak, még ekkor is nemesi földet és urasági tulajdont képeztek.
