Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

Beniczky már a Berhidára költözése utáni esztendőben, 1764-ben dicséretet kapott apósától, Péchy Andrástól azért, hogy sok irtást végeztetett a birtokon a jobbágyokkal.

134 Polgárdi elöljárók 1797-ben igazolták, hogy 30 esztendővel azelőtt, tehát 1767 körül id. Beniczky Antal nagy darab erdőt sok embernek, köztük polgárdiaknak is kimért, hogy irtsák ki szántóföldnek a rajta lévő fáért.

135 Az egész határ képe megváltozott a nagy szőlőtelepítések által, amelyek következtében 1777-től szőlők borították el a Fenyves-dombot vagy Új-hegyet. Újonnan ültetett allodiális szőleik termésén kívül itt is jelentős mennyiségű kilencedborhoz jutottak a közbirtokosok. A Beniczkyek, Késmárkyak, Boronkayak birkatenyésztésre rendezkedtek be, ami gyakran a közbirtokosok egymás közötti és a jobbágyokkal való ellentéteihez vezetett a legelőhasználatban. Az 1776. március 23-án tartott úrbéri vizitáció alkalmával a jobbágyok panaszt tettek Boronkay Dánielre, aki birkást tartott, s birkáival eléltette a legelőt. Boronkay azt válaszolta, hogy már az urbárium behozatala előtt is tartott birkást.

136 A Beniczky birtokon 1778-tól ifj. Beniczky Antal haláláig Paudits Józsefet fogadták fel juhásznak, akinek a konvenciója 1793 és 1797 között évi 14 forint készpénz, 30 pozsonyi mérő kenyérnek való búza, 4 pozsonyi mérő tisztabúza, 50 font székhús, 25 font só, egy pár saru, egy pár topánka.

137 Beniczkyek konvenciósai 1797-ben a tanúvallomásaikban elmondták, hogy ifj. Beniczkynek 28 szarvasmarhája, nyolc öreg sertése, hat lova volt, és az eladott 50 ürün és 110 bárányon kívül maradt még 441 darab.

138 A falu öregbírája és 11 esküdtje 1808-ban ismét panaszt tett az uraságnál amiatt, hogy az árendás birkások nemhogy a közös páskumon való legeltetéssel megelégednének, hanem még több birkát befogadnak.

139 A berhidai adózók 1810ben a vármegyén is panaszt tettek a közbirtokosokra a birkatartás miatt: „a birkáknak felesleg való számok miatt vonós marháik a' közönséges legelőkön nem élhetnek és erejekből ki fogyván minden közterhek viselésére alkalmatlanná tétetnek."

140 1842-ben a berhidai közbirtokosok intették Késmárky Miklóst, közbirtokos társukat amiatt, hogy a berhidai közlegelőn nagyobb számú birkát tartott, mint amennyit az 1811. május 13-i egyezségük megengedett.

141 Mivel a falubeli kiskocsmát a jobbágyokkal meg kellett osztani, a közbirtokosok 1762. augusztus 30. és 1763 szeptembere között felépítették a csárdát, amelyben csak az ő bérlőjük mérhetett bort. Összesen 196 forint 59 dénárt költöttek a csárda felépítésére.

142 A külső csárda 1776-ban évi 70 forintot jövedelmezett a közbirtokosoknak.

143 A közbirtokosoknak sok gondot okoztak a malmok. 1725-ben a vármegyei esküdttel törvényesen intették Kenessey Istvánt amiatt, hogy a Gelye malom mellett egy kásaörlő malmot akart építeni. Az intésre Kenessey ispánja azt felelte, hogy az ura meg fogja építeni a kásaörlő malmot, mert amikor a Bottka família bírta a Gelye malmot, akkor is állt egy kallómalom azon a helyen.

144 A malom megépült, mert 1753-ban a berhidai közbirtokosok ismét intették a kétkerekű, alulcsapó Gelye malom földesurát, a felsőörsi Antal Mártont amiatt, hogy a Gelye malommal szemben a Sár vagy Séd vize északi partján egy egykerekű, alulcsapó, fából készült malmot működtetett. Mivel a közbirtokosok szerint ez a kásaörlő malom berhidai földön állt, azt követelték Antal Mártontól, hogy a malmot szedesse fel, vagy esztendőnként fizessen cenzust.

145