Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

posztát, petreselymet, tormát, kurumpért, rozmaringot, rósát avagy tyúkot, ludat, rétzét és pulkát, tojást, vajat, zsírt és fokhagymát igen könnyen pénzen eladhattyák, és az ollyaténeket hasznokra fordíthattyák."

81 A jobbágyok sérelmeiről később a káptalan azt nyilatkozta, hogy a lakosok szabad választására hagyták, hogy ki akar maradni a helységben. A káptalan a telkek számát felemelte. A föld a nyugati telekben vagy nyomásban valóban rossz, de a lakosok is hibásak ebben, mivel a földeket nem trágyázták, inkább a dégi pusztán béreltek maguknak földet. A káptalan a magának fenntartott földeken nem akar majorságot létesíteni, hanem a lakosoknak bérbe adná, de nem hajlandók a bérletet megfizetni, emiatt kénytelen a földeket a maga részére használni. Végül megvádolta a peremartoniak elöljáróit azzal, hogy a szegényebb lakosok elől elvették a jobb földeket: „maguk sok szegény contribuens lakosoknak nyomorgatásával szemük szájuk íze szerint a' földekben és rétekben ugy töltöztek, hogy a' szegényebbeknek csak azt és ott adták, a' hol és a' mi maguknak nem köllött."

82 1792. február 10-én 119 lakosnak kellett nyilatkozni arról, hogy mekkora úrbéri telket vállal, amely után a földesúrnak járó szolgáltatásokat teljesíteni kellett. Négyen másfél, 14-en egész, egy 6

/s, 18-an fél, 49-en negyed telket vállaltak. 17-en házas zsellérként, 16-an hazátlan zsellérként akartak a faluban maradni. A helység és az uraság megegyezett abban, hogy a szántóföldeket két telekre fogják kiosztani, a keleti első osztályú dűlőkben a kiosztás holdanként 1100, a nyugati másodosztályú dűlőkben 1200 négyszögöllel fog történni.

83 Összesen 41 telekre volt jelentkező, s a későbbi úrbérrendezési iratok szerint csak 35 Vi telket osztottak ki a telkes jobbágyoknak, a többi zsellérhely volt. Az uraság majorságához egy 1792. októberi kimutatás szerint 289 hold föld tartozott, amelyek a Fejérvári útra dűlőben, a Somlyó-hegy mellett, a Halófai malomnál, a Szennyes-hegy körül és a berhidai határ szélén helyezkedtek el.

84 Az új telepesek némelyike csalódott, amikor a földjeit kimérték. Egy Paulik József nevezetű ember 1794. szeptember 5-én kifakadt a földjei láttán: „hogyne bosszankodnám, úgymond, mivel nékem jó helyem volt ott, ahonnand ide jöttem, de a currentátióban tett ígéretekkel meg vakíttatván, azt el hagytam, itt pedig az uraságh csak czigánysággal tart bennünket."

85 A telepesek a részükre kimért úrbéri telkeken kívül használhatták az uraság majorsági földjeit is. 1796. január l-jén összesen 304 hold majorsági föld bérletére kötöttek tíz esztendőre szóló szerződést. A bérelt (cenzualis) földek után holdanként 2 forint földbért fizettek. Az ugar után nem kellett fizetni semmit. A káposztáskertek után a korábban megállapított cenzust fizették. A földbérbe beleértették a kilencedet és tizedet is, de a cenzualis földekről a termést nem volt szabad behordani az úrbéres földek dézsmálása előtt. Mivel a káposztadézsmától és a fonás kötelezettségétől is mentesek voltak, kötelesek voltak az uraság eleségjéhez zsákokat és szükség esetén ponyvákat adni. A bérelt földek kiosztását a helység elöljárói végezték, akik kötelesek voltak a kiosztási lajstromot az uraságnak bemutatni. Ha egy gazda a földjét egyszer megtrágyázta, nem vehették el tőle. A földbért kötelesek voltak Szent Mihály napján megfizetni, különben az uraság a bíró és az elöljárók ellen végrehajtást foganatosíthatott. A kiadott földeken a legeltetés az urasággal közös maradt.

86