Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
V. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Lichtneckert András)
Lukácsy József fiskális 1823. február 13-i jelentésében leírta, hogy régen a szemerce levelét füredi nemes és paraszt, akinek tetszett, vegyesen aratták. A füredi nemesség per nélkül beeresztette az uraságokat az erdő jövedelmeibe, a szemercegyökér és -levél árendálásába. 1812-ben a füredi „nagyobb uraságok", azaz a földesurak árendába adták a szemercegyökér ásását, azonban a helybeli nemesek az uraságok jobbágyaival „egy törvénytelen ligában lévén", összefogva az uraságok árendását kiverték. A szemerce gyökerének árendálásából néhány évig az uraságok megkapták az árendát, de a gyökér elfogyott, emiatt 5 esztendő óta csak a levelét árendálják. A szemercelevelet a veszprémi káptalan és Oroszy uraság 200 forintért árendába adta egy palotai zsidónak. A füredi nemesség megtagadta az aláírást, mivel ők már előbb a füredi zsidóval, Moritsek Dániellel kötöttek szerződést. A palotai zsidót megfenyegették, hogy kiverik a határból. 115 Oroszy Pál hasonló módon érvényesítette a jogait. 1815. július 9-én a balatonfüredi nemesek és törvénybírájuk, nemes Somogyi László a tihanyi apátság adminisztrátorának jelentették, hogy Oroszy Pál táblabíró, füredi földesúr a balatonfüredi erdőben található szemercefa ásása iránt kiadott kontraktust nem írta alá. A többet ígérő árendás a hidegkúti németeket felfogadta a szemercefa ásására, pénzt is adott nekik cselédjeik táplálására. „Minekutánna hát a németek meglehetősen ástak és tisztogattak volna, ...a fent tisztelt Tekintetes Urnák zsidó ispánnya és hajdúja, ugyan azon uraságnak lovain a németek házakhoz járult, minden találtató s kitisztított szemertzefát anélkül, hogv megmázsálták volna, felraktak és elvittek." 116 1830-ban a tihanyi kasznár jelentette, hogy a fürediek és tihanyiak a zsidóknak titkon szömörcét adnak el. 11 ' Végül 1832. november elején a földesúri tisztek a szemerce haszonvételből a jobbágyokat kivetették. A jobbágyok a vármegyénél panaszt tettek, amire elrendelték az úriszéki tárgyalást, ahol 1833. november 11-én a jobbágyok a szemerce haszonvétele és a közbirtokossági jogok tekintetében teljes vereséget szenvedtek. Az úriszéki ítéletet a vármegye megerősítette. 118 Egy sor olyan jogról le kellett mondaniuk a jobbágyoknak, amelyeket addig az uzus alapján gyakoroltak. 119 Vereséget szenvedtek az úriszék által megtárgyalt minden kérdésben, a szegénységük, kevés földjük, rétjük, rossz erdejük, kevés tűzifájuk miatt tett panaszaikat elutasították, ezzel szemben a földesurak által beterjesztett panaszokat jogosaknak és orvoslandóknak találták. 1. A jobbágyokat kizárták a közbirtokossági jogokból. Míg ők elsősorban a századok óta gyakorolt uzusra hivatkoztak, addig Lukácsy József fiskális a tihanyi uradalom, de a többi földesúr nevében is, ízekre szedte a jobbágyok képviselőjének álláspontját. Kifejtette, hogy az uzust el kell választani az abuzustól (visszaéléstől). Az uzusra nem lehet alapozni abban az esetben, ha gyökös jussról van szó, márpedig a földesuraknak a haszonvételekben ilyen joguk van, míg a paraszt incapacitása miatt uzussal, elévüléssel, légven az akár évszázados is, nem szerezhet jusst vagyis tulajdont, „...mivel sark nemesi szabadságaink szerint a paraszt ember valamint nem képes nemes jószágot örökös jussal bírni, úgy akármelly hosszas idejű birtok által földes úri jusst elidősítteni sem." A földesúr kegyelméből ingyenes elnézésből gyakorolhatták eddig a földesúr jogát, tehát precariumról van szó, amit a földesúr bármikor visszavonhat. Kifejtette továbbá azt, hogy a füredi jobbágyok úrbéresek, s az urbáriumban nincs benne a szemerce haszna, kontraktusuk pedig nincs, ami számukra biztosítaná a szemercc haszonvételét. 2. A jobbágyok érvelését, miszerint a szemercejövedelemre azért van szükségük, mert s/egénvségük miatt abból kénytelenek a katonatartás költségeit fedezni, megcáfolták es a panaszt alaptalannak találták. Szegénységükkel kapcsolatban még azt is a fejükre olvasták, hogy a teherviselés céljából adott jobbágytelkeikhez tartozó szántóföldjeiket szőlővel beültetik, majd eladják, rétjeiket elzálogosítják.
