Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
X. Egyházak és intézményeik
a kántoré. A tihanyi apát pártfogolta az ügyet azzal, hogy kaszálót, rétet ad a plébánosnak és a kántornak, abban a reményben, hogy Aszófőt és Szőlőst is Füredhez csatolják. Amikor azonban Vajda apátnak kellett felállítania az aszófői plébániát Szőlős filiával, támogatásától eltért. Hasonlóképpen Esterházy is. így a plébánia felállítása nem sikerült. A hívek csalódását fokozta, hogy a telepi kápolnában sokszor még nyáron sem volt pap. Zala vármegye arra kérte Vajda Sámuel apátot, hogy legalább nyárra biztosítson a kápolnához papot, de az apát ezt nem vállalta. Zala vármegye fél év múlva, 1785. november 9-én megismételte a kérést, most is eredménytelenül. 1786. április végén ismét napirendre került az ügy egy vizsgálat alkalmával. A vizsgáló bizottság is indokoltnak tartotta a kérést, s ígéretet tett teljesítésére. Zsoldos Xavér volt az első, akiről mint a kápolna nyári lelkészéről van tudomásunk. 1797-ben azt írta, hogy a telepnek már 54 állandó lakosa van. Mivel a faluból is, vidékről is jönnek a hívek, hogy hitüket gyakorolhassák, azért ő télen is ott maradt, pedig csak a nyári működéséért kapott 40 forintot. Elődjének, Plajer Miklós ferences szerzetesnek csak a nevét ismerjük. Utána a lelkészek ott-tartc»zkodása folyamatosnak mondható. 1816-ban új lelkészlakás készült a ligeti utca (ma Blaha L. u.) elejének jobb oldalán. 1784-ben a füredi hívek is megpróbálták a telepi kápolna felhasználásával a plébániát megszervezni. 1784. április 20-án Jankó Ábrahám és Tompa József vicebíró kiszálltak Balatonfüredre, hogy megvizsgálják, mennyivel járulnak hozzá a füredi és arácsi hívek a plébánia felállításához. A hívek csak a megélhetésről hajlandók gondoskodni, szerintük egyelőre templom nem kell. A plébánia költségeihez sem akartak hozzájárulni, mert erre a célra Horváth Pál veszprémi kanonok már hagyott 1000 forintot. Aránylag nem nagy lehetett a felajánlás, de az esperes bízott abban, hogy a terv megvalósul, olyannyira, hogy még a plébánia helyét is ki akarta jelölni. Az esperes Esterházy Károly segítségét kérte, de ő inkább az arácsi templommal törődött. A plébánia alapítása ekkor is elmaradt. Miután a fürediek 1813-ban és 1824-ben eredménytelenül kérvényezték az iskola felállítását, Küllei János vette kezébe az iskola ügyét. Az Esterházyak és a tihanyi apát vállalták az iskola megvételében, illetve megszervezésében rájuk eső részt. így végre, 1828-ban lett a balatonfüredi katolikusoknak is iskolájuk. 1828. március 8-án a füredi katolikusok nevében Polányi Péter, Varga Ádám, öreg Darab József és mások vállalták, hogy a mesternek minden pár fél mérce búzát és 15 krajcárt, minden fél pár egy fickó bort és 8 krajcárt ad, továbbá minden gyermek tanításáért 30 krajcárt, minden gyermek után 3 krajcár gyetyapénzt, a harangozásért egy kila búzát és minden pártól 15 krajcárt adnak, a tűzifáját az erdőről hazahordják, és ha az uraság rétet ad neki, akkor azt letakarítják és hazahordják. Az 1828. december 31 -i tiszttartói kimutatás szerint az iskola számára 1826. március 31-én 1000 forintért megvásároltak Sziládi János zsellérházát. Az új iskolaépületet, amelyben helyet kapott a tanítói lakás és az iskola, Vízler János kőművesmester építette. Vörös Dániel asztalos készítette a padokat, asztalt és táblát. Az építkezés 4165 forintba került, amelyet fele-fele részben a káptalan és az apátság fizetett ki. Az 1846. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvből ismert, hogy az oskolamester háza két szobából, konyhából, kamrából, istállóból, félszerből és boltozott pincéből állt. Az iskolahelyiség egy szoba, amely a mesterházzal egy fedél alatt volt. A mesternek volt egv kertje, krumpliföldje és rétje. A káptalantól állandó segélyként 150, az apátságtól 122 váltóforintot kapott. Annyi tűzifa járt neki, mint egy zsellérházhoz. Minden házaspártól kapott fél mérce eleséget és 5 váltókrajcárt. A stólabeli járandósága: hirdetésért 8, temetésért 30 krajcár. A szülők minden gyermek tanításáért 30 krajcárt fizettek neki.
