Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
III. Középkor (Rainer Pál)
ket cserébe a veszprémi káptalantól. A felperesek ügyvédjével szemben pedig nem hivatkozott arra, hogy az 1222-es aranybulla és az 1351. évi ősiség törvénye közötti időszakban a nemesek birtokukkal - a leánynegyeden kívül - külön királyi engedély nélkül is rendelkezhettek. 188 Szécsi Miklós országbíró az eléje terjesztett érvek összefoglalása után - a főpapok, bárók és nemes bírák jelenlétében - Miklós apátot elmarasztalta az elődeinek tulajdonított erőszakos foglalás tényében. A monostornak 8 telket (7 a veszprémi káptalantól cserébe 1337-ben, 1 Damjántól 1355-ben) és a királyi adomány alá nem eső vásárolt részeket ítélte meg. Miklós kúriai jegyzőnek és testvéreinek pedig a Damján-féle 3 telket, amelyekről Veszprémi Pál fia Péter január 24-én a budai káptalan előtt lemondott. A többi arácsi telek és föld dolgában - a fehérvári keresztes konvent közreműködésével - a helyszínen köztudomással és tanúkihallgatással való vizsgálatot rendelt el 1370. március 10-re, s minderről március 18-ra jelentést kért. A március 10-i vizsgálat kiderítette, hogy a kúriai jegyzők birtokába iktatott 3 telken kívül még 20 lakott telek volt Arácson. Ezekből nyolcat az apátság birtokába iktattak, kettőről hallgat a jelentés, a többi tízre nézve pedig a két félnek több megyéből összeszedett tömérdek tanúi homlokegyenest ellenkező állítást erősítettek meg esküjükkel. Miklós kúriai jegyző tanúi szóról szóra azt vallották, amit Péter deák vitatott, az apát tanúi pedig ennek az ellenkezőjét. Több halasztás után, 1373. október 6-án Domonkos tihanyi apát (1371-1373) és Miklós kúriai jegyző kérték a nádort, hogy hadd léphessenek egyezségre egymással. Az egyezség azután október 28-án megtörtént, Koppenbachi Vilmos pécsi püspök (1362-1373), titkos kancellár előtt. A 12 telekből az apát hármat átengedett Miklósnak és testvéreinek, a többiről ezek lemondtak. Az arácsi Boldogasszony-egyház kegyuraságát közösen bírják. Sérelmeiket pedig kölcsönösen megbocsájtják egymásnak. 1373. december 3-án Visegrádon kelt oklevelében Lackfi Imre nádor - miután részletesen ismertette a hatodik éve tartó per lefolyását - János fia Miklós mestert és testvéreit 6 (3 Damján-féle, 3 Domonkos apáttól átengedett, 1373), a tihanyi apátságot pedig 17 (7 a veszprémi káptalantól 1337-ben cserélt, 1 Damjántól 1355-ben átengedett, 9 az egyezségben neki maradt) telek birtokában megerősítette. A birtokok tartozékait erdő-, hegy- és vízjogokat - közösen bírták, csakúgy, mint a templom kegyuraságát. Végre a nádor elrendelte a felek birtokba való beiktatását, s ezzel a hosszadalmas pereskedés - legalábbis átmenetileg - befejeződött. 189 1385. november 18-án a fehérvári káptalan előtt György tihanyi apát (1382-1402) és Miklós szepesi prépost - a korábbi kúriai jegyző -, valamint nőtestvérei, Erzsébet (Hidegkúti Farkas felesége) és Borbála (Ajkai Pál fia Péterné), miután embereik Arácson továbbra is szüntelenül viszálykodtak, a következő csereszerződésre léptek. György apát egyháza arácsi birtokrészét - a falunak nagyobbik felét - minden tartozékával, nevezetesen a Balaton vizének használatával is, átadta a korábbi felperesnek. Miklós prépost és nőtestvérei cserébe átengedték a bencéseknek összes birtokrészeiket Szentbenedekkálon (ma Szentbékkálla) - kivéve egy itteni telküket - és Tótiban (ma Káptalantóti), „s noha ez a csere már elegendő lett volna, mégis, hogy a csere állandó legyen", átengedték még a lőrintei (Zalaegerszegtől északkeletre lévő falu) nemesektől 96 forintért zálogba nyert Rák-kuta birtokot, mely Szentbenedekkálla falunál volt 190 , továbbá a tihanyi monostornak Füred faluban és Siskén lévő azon jószágait is, amelyeket György apát elődei 150 forint kölcsön fejében zálogul kötöttek le nekik? 91 György tihanyi apát előzőleg a cseréhez megkapta István pannonhalmi apát, a magyarországi Szent Benedek-rend főnökének (1385. szeptember 14. után) 192 és Mária
