Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

III. Középkor (Rainer Pál)

királynőnek mint a Szent Ányos-monostor kegyurának engedélyét (1385. október 26.).

193 Amikor azonban a birtokba iktatást Arácson 1385. december 29-én Jutási János, a királynő és Kis János mester kanonok, a fehérvári káptalan emberei el akarták végezni, Pál mester kanonok, a veszprémi káptalan embere ellentmondott. Ezért a káptalant 1386. január 20-ra megidézték a királynő elé.

194 Ott azután Kaplai János országbíró (1385-1386) előtt György tihanyi apát az ellentmondás okainak előterjesztését kívánta. Erre Péter fia Balázs - a veszprémi káptalan nevében - oklevelekre hivatkozott, amelyeket a későbbiekben kész volt bemutatni. Az országbíró március 15-re elrendelte az oklevelek bemutatását. Közben változott az országbíró személye. 1386 januárjában Kaplait Bebek Imre (1386. január-április) követte, s ő 1387. október 6-ra halasztotta a bemutatást. Ekkor a veszprémi káptalan nevében János főesperes elismerte, hogy a kérdéses arácsi birtokrészhez a tihanyi apátságnak teljes joga van, s ezért az ellentmondást visszavonta és a perről lemondott. Áz új országbíró - Bebek II. Imre (1386-1392) - ezek után 6 márkányi bírságban marasztalta el a káptalant.

195 Azután György tihanyi apát és Miklós szepesi prépost 7 oklevelet mutattak be neki: 1. A tihanyi apátság és a veszprémi káptalan birtokcsere-szerződését (1337. március 22.).

196 2. István pannonhalmi apát engedélyét a cseréhez (1385. szeptember).

197 3. Mária királynő engedélyét a cseréhez (1385. október 26.). 8 4. A tihanyi apátság és Miklós szepesi prépost meg testvérei csereszerződését (1385. november 18.).

199 5. Bebek Imre országbíró levelét arról, hogy midőn György apát be akarta magát iktattatni a Miklós préposttól cserélt Tótiban lévő birtokrészbe, Tóti Jakab fia Illés ellentmondott, ezért törvénybe idézték, s midőn az ügy halasztással az országbíró elé került, Illés elismerte, hogy a mondott birtokrészhez semmi joga sincs, s így az országbíró azt Miklós prépostnak és nőtestvéreinek ítélte oda (1386. április 7.).

200 6. A veszprémi káptalan oklevelét, ugyanebben az ügyben, Tóti Jakab fia Illés lemondásáról a kérdéses tóti birtokrészről (1386. április 3.).

201 7. A fehérvári káptalan oklevelét arról, hogy Lőrintei István fia Lampert és ennek fiai, Lőrinc, Miklós és István - akiknek személyazonosságát Gyáni Simon deák és Móric fehérvári polgárok igazolták - a Szentbenedekkál és Mindszentkál falvak között fekvő, Rák-kuta nevű összes birtokrészeiket, minden hasznukkal és tartozékukkal 153 forintért eladták Miklós prépostnak és nőtestvéreinek (1387. május 4.). Ezután Miklós prépost még kijelentette, hogy az 1385. november 18-i csereszerződéstől eltérőleg Rák-kutát immár nem zálogos, hanem megvásárolt birtokként adja ráadásul a cserébe. Végezetül Bebek Imre országbíró elrendelte Miklós prépost és nőtestvéreinek az arácsi, a tihanyi apátságnak meg a tóti birtokrészekbe való beiktatását. Az arácsi beiktatás - a fehérvári káptalan 1387. december 17-i, Zsigmond királyhoz írt jelentése szerint - december 12-én megtörtént.

202 A beiktatásukat azután Bebek Imre országbíró Visegrádon, 1388. január 28-án kiadott oklevelében - miután újra kimerítően ismertette a per lefolyását - véglegesen megerősítette.

203 Néhány évvel később (1392 előtt) meghalt Miklós szepesi prépost, s örökösei leánytestvérei, illetve ezek családjai (Hidegkútiak és Ajkaiak) - között per támadt a királyi kúriában. 1392. december 22-én a veszprémi káptalan előtt Hidegkúti Farkas (Mihály fia), felesége Erzsébet (Miklós prépost testvére), fiaik, Tamás veszprémi prépost és Bereck fogott bírák - György mester, veszprémi olvasókanonok, Himházai György, Vámosi