Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

XIII. A Savanyúvíztől a világfürdőig (Lichtneckert András)

A SAVANYÚVÍZTŐL A VILÁGFÜRDŐIG Lichtneckert András 1. A savanyúvízi fürdő eredete A savanyú vízi fürdőtelep történetének az 1780-as évekig a tihanyi apátságon kívül három főszereplője volt. Ketten közülük a szakirodalomban eddig is ismertek voltak, a harmadik, egyben a legelső, aki a savanyúvíz gyógyászati célú hasznosítását elkezdte, ez ideig az ismeretlenség homályában maradt. A történteket röviden úgy lehet összefoglalni, hogy 1702-től 1718-ig Flaskár András, 1718-tól 1741-ig Demkovics vagy Tenkovics Miksa és özvegye, Grujber Margit, 1741-től 1755-ig Schuszter József és özvegye, Herős Terézia volt a fürdő tulajdonosa. A Savanyúvíz ma ismert legkorábbi, gyógyászati célú hasznosítójának Flaskár András székesfehérvári polgárt kell tekinteni, aki a hitvesével, Kőmíves vagy Károlyi Évával 1702. május 21-én másfél hold irtásföldet 25 magyar forintért megvásárolt Darabos Gergely arácsi nemestől. Az irtásföldet keletről Kis Gergely, északról nemes Oroszy Pál szántóföldjei, délről a Balaton, nyugatról a savanyúvízi forrás („accidulae seu scaturigo communiter Savanyu viz") határolta. A gyógyászati célú hasznosítást nem ez a szerződés bizonyítja, hanem a 16 esztendővel későbbi, amelyben Flaskár és hitvese az irtásföldet 50 rajnai forintért eladta Demkovics János Miksa seb- és fürdőorvosnak, hitvesének, Grujber Margitnak és öt gyermekének. Az 1718. március 7-én kelt szerződés szerint Flaskár a Darabos Gergelytől 1702-ben megvásárolt és Arács helység határában, a Savanyúvíznél fekvő másfél holdas nemesi irtásföldet a rajta felépített épülettel vagyis a förösztés céljára emelt házzal együtt adta el Demkovicsnak, mivel a romos épületből semmi haszna sem származott. Demkovicsot a füredi Savanyúvízre vonatkozó írásokban Tenkovics néven is említik. Demkovics Miksa özvegye, Grujber Margit 1741. szeptember 11-én megvált az Arács határában lévő teleptől, 1208 rajnai forintért eladta Schuszter József orvosnak. A vételár 50-ről 1208 rajnai forintra való emelkedése 23 év alatt az invesztíciók következménye: fürdőház, két kazán, 10 kád, egy faház és egy 20 lépés hosszú, de már düledező kőház növelte meg az ingatlan értékét. Ekkor két forrás volt a területen, az egyik a telepen, a másik attól nyugatra. A tihanyi apátság Lécs Ágoston idejében, 1741-ben kapcsolódott be a Savanyúvíz körül történtekbe. Horváth Bálint szerint a források „körét megtisztíttatván s egyet közölök odúba foglaltatván, 1743-ban közelökben egy fa-épületet emeltetett". 1749-től Schuszter József özvegyétől kibérelte a korábbi telepet: „azon savanyúvíznél levő min-