Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
XII. A nemzeti sport élvonalában
red-Keszthcly-Balatonfüred távon a balatoni Kék Szalag-versenyt. 28 versenyhajó nevezett, s közülük 18 hajó szabályszerűen végigfutotta a nehéz pályát. A verseny abszolút győztese és a Balaton Kék Szalagjának büszke tulajdonosa két évig Ugrón Gábor nyugalmazott belügyminiszter Rabonbán nevű hajója. 1934 nyarán társas túrát rendezeti a klub, melyen 19 hajó vett részt. Augusztusban Balatonfüreden rendezett nyílt versenyt háromszögű pályán. Három kategóriában küzdöttek az elsőségért a Balaton legjobb vitorlázói. A túravitorlázások, s egyben a sportág legjobb népszerűsítői voltak: Hankóczy Jenő, Berzsenyi Zoltán, Gallus Ernő, Jalsoviczky Lajos, Káldy Ferenc, Krayer-Krausz Arnold, Grofcsik János, Tuss Miklós. 28 A HYC első elnöke, Hankóczy Jenő 1939-ben meghalt. Koporsóját a HYC lobogójával letakarva a csopaki temetőbe vitték. Ideiglenesen Tuss Miklós lett az elnök. Őt Iklódy-Szabó János követte, de pár év múlva ő is meghalt. Iklódyt az elnöki tisztségben Berzsenyi Zoltán, a székesfehérvári Szent György Kórház igazgatója követte. A háború alatt Székesfehérvár ostrománál egy golyó oltotta ki életét. A háború után, 1945-ben az elnökséget újból Tuss Miklós orvos látta el. 1947-ben a társadalmi egyesületek felszámolása után megszűnt a HYC is. A klubházat a budapesti Előre Sportegyesület kapta. A klub tagjai szétszóródtak, az Előrének egyik sem lett a tagja. A klub versenyzői közül kiemelkedtek: Heinrich Tibor, aki talán a balatoni vitorlázás legnagyobb tehetsége volt, Krayer-Krausz Arnold, Szakai Béla, Deér Ödön és Deér József, Gallus Ernő, a soproni Turner-fiúk, Weisz Miklós, Skodái (Schüler) István és Rubsich László. 29 Úszás Ki volt az első, aki bizonyítottan kiadósat úszott Füreden a Balatonban? Talán Hompes-Bollheim báró. Történt, hogy 1787 nyarán a sportos báró az úri társaság nem kis megrökönyödésére csónakázni indult Füredről. Azért csodálkozott mindenki, hiszen veszélyes volta miatt mind az űszás, mind a csónakázás a tiltott mulatságok közé tartozott a XVIII. század végén. S most nézzük meg, hogyan írja le a nem mindennapi hőstettet Horváth Ádám költő, aki egyébként arany humorú ember volt. Ez kiderül verséből is, melynek címe: „Báró Hompeshez, Isten-jó-nap, midőn ő a Balatonban úszkált Füred mellett; még 1787-dik esztendőben." Megtudjuk a költeményből, hogy a báró déli irányba evezett, s a tó közepén elhatározta, hogy ő bizony úszik egyet. Horváth Adám szavaival: „Minden ruháját hirtelen lehányja magáról. Elveti az evezőt és kiugrik a fából." A ruháit a csónakkal együtt a sorsára hagyta, melyet a szél azon mód a somogyi partok felé kezdett vinni, a derék báró pedig úszva indult vissza Füredre. A parton bámészkodók sokasága várta, közülük a legtöbb nő volt. Kezdett zavarba jönni a part felé közeledő, talpig pucér báró, s kiabálni kezdett: „Kabátot, kabátot." De mivel mindezt németül mondta, a parton senki sem értette meg. „Kéntelen volt amaz első ártatlan öltözetben kiszállni a piperés, ruhás gyülekezetben. A szemérmes kis asszonykák szemeiket befedték. Csak az árnyék tartón által, s ujjaik közt nézegették." Ez volt az első nagy úszás a Balatonban. A báró valóban jó úszó volt, a Rajnát is átúszta. 30 A következő jeles sportember, akinek a nevét meg kell említenünk a füredi úszásokkal kapcsolatban, báró Wesselényi Miklós volt. Korának népszerű Miklós báróját a nemzet sporthéroszként tisztelte. Első úszóleckéjét 1822 elején Párizsban vette, de nem volt igazán megelégedve magával, mint írta: „Már a negyedik leckét vettem, és még mindig nem megy a dolog."
