Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

XI. Balatonfüred irodalmi életének nagy korszakai (Ács Anna)

Ádám az irodalmi élet középpontjába került. Révai, Kazinczy és Fekete dicsérő szavait, mondatait már idéztük. Gvadányi így írt róla a Nótárius elöljáró beszédében: „Égig magasztalom a füredi poéta urat t. Horváth Ádám uramat." Etédi Sós Márton vágyakozva fogalmazott, hogy nem bír „a boldog Horváth nagy tehetségével". Csokonai, az ifjú költő nemcsak verses leveleiben fejezte ki iránta érzett csodálatát, hanem az 1793-ban megjelent Tempefői első mondatával is: „Ez a Horváth úr múzsája olly hatalmas, hogy képzésemet képzése után ragadja: lehetetlen, hogy a világról el ne felejtkezzem, mikor az ő verseire függesztem elmélkedésemet." Tekintélyt szerzett a fiatalok körében Sárospatakon és Nagyenyeden, tisztelték őt. Nem lehet véletlen, hogy ugyanakkor rosszallást váltott ki a Máriafi néven publikáló író-szerzetestől, Szaincz Leótól, aki szerint Horváth a Fíimmíísában a pápistákat gyalázta, Hol-Mi-p pedig tele van „szemtelen, tsunya, fertelmes, botránkoztató" versekkel. Érdekes, hogy a puritán Kis János lelkész, költő es műfordító, noha jeles írónak nevezte, nem tudását fedezte fel, hanem „csak a danolásra s táncolásra hajlandó világi embert" vélte benne megtalálni. 1794-ben személyesen kereste Füreden Horváthot. Akkor nem, de egy évre rá találkozhatott vele. Csokonai - Zákonyi Ferenc feltevése szerint - 1796 nyarán még Füreden érte barátját. Első találkozásuk emléke Horváth Ádámhoz című verse, amely találóan jellemzi Horváth színes egyéniségét, sokoldalú érdeklődését, nemzete iránti felelősségérzetét, s szól Füredről is. I lorváth Ádám 1797-ben költözött el végleg Füredről. Életének legsikeresebb időszaka zárult már korábban, 1795 körül. Pályája kettétört. Kazinczy, aki Orpheus című folyóirata 14 percentjét szentelte Horváth saját művei, a róla szóló írások s a neki ajánlott művek megjelentetésére, irodalmi hírneve szolgálatába, elfordult tőle. Elismerte ugyan barátja szándékainak tisztaságát, de ízlésük ekkor már erősen különbözött. A Balaton első számottevő költője, aki Füredről és a Balatonról több versében emlékezett meg, s a magyar irodalomban népszerűvé tette a Magyar tengert, Nagybajomban csendes, visszahúzódó életre kényszerül. A füredi korszakában nemzeti literatúránk jeles egyéniségeként számon tartott, Füredet az 1780-90-es évek fordulóján átmenetileg irodalmi központtá tevő Horváth irodalmi kapcsolatai meglazulnak s keveset ír. Már csak emlék számára a füredi poéta lét, amikor sokak dicsérete emelte a Parnasszusra. Az irodalom mint a politizálás lehetséges formája a reformkori Füreden „Úgy látszik, mintha ezen magyar Hazának némely vidékeiből, a Dunának némely mellvékeiból kiszorított nemzeti lélek a Balatonnak körét szállotta volna meg" írta Kazinczyhoz intézett levelében Kisfaludy Sándor. E gyakran idézett sorok ugyan általános érvényűek a Balaton mellékére, mégis inkább a reformkori, fénykorát élő Füredre vonatkoztathatók. A méltán elhíresült évtizedekben a településen nem élt állandó lakosként literátor, aki köré irodalmi társaság szerveződhetett volna alkalmi vagy állandó jelleggel. Nemzedéknyi idő multán Horváth Ádám emléke is elhalványult. Teljességgel azonban nem feledkeztek meg róla. 1813 derekán Kisfaludy Sándor Horváth Hunniását kérte kölcsön Pápay Sámueltől, hogy tanulmányozhassa készülő Hunyadidrámájához. A Sümegen élő s Badacsonyban is birtokos gazdálkodó-költő kedvelt nyári tartózkodási helye volt Füred. Vas Gereben szerint „1810 után minden évben pontosan megjelent a barátságos helyen". Jellemző, hogy egyik írói álnevét is a fürdőhelyről választotta. Füredi Vida néven publikálta Kazinczy-ellenes cikkét az alig egy éve alapított Tudományos Gyűjteményben 1818-ban.