Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

I. Balatonfüred környékének természeti képe

zött a barna százlábú (Lithobius forficatus), a vakszkolopendrák három Magyarországon élő faja közül kettő, az erdei vakszkolopendra (Cryptops párisi) és a Cnjptops anomalans, valamint a sziklagyepekre, bokorerdőkre jellemző kisfejü rinya (Dignathodon microcephalwn). Az IKERSZELVÉNYESEK (DIPLOPODA) nevüket párosával összeolvadt törzsszelvényeikről kapták, melyeken az ötödiktől kezdve két-két pár láb van. Fontos szerepet játszanak a növényi maradványok, erdei avar lebontásában, a humusz előállításában, akadnak közöttük azonban mindenevők és ragadozók is. A környéken csak a Péterhegyről került elő a vonalas vaspondró (Chromatoiidus unilineahis), mely száraz gyepek, akácosok jellemző fajaként inkább az alföldi területekről ismert. Gyakori a gombákkal táplálkozó gombaevő vaspondró (Cyíindroiidus boleti). A gömbsoklábúakhoz tartozó Glomeris hexasticha védekezési reakcióként egy pillanat alatt összegömbölyödik. Fontos európai faj a szívó ezerlábú (Polyzonium germanicum) is.

15 Az állatvilág fajokban leggazdagabb osztálya a rovaroké (Insecta). Mintegy 800 ezerre tehető a világon eddig leírtak száma, bár egyes becslések 3 milliót sem tartanak kizártnak. Rendkívül változatos testfelépítésű, alakú, életmódú, ökológiai igényű állatok, s elképesztő alkalmazkodó képességüknek köszönhetően a Föld szinte valamennyi élőhelyén fellelhetők. Nevüket (Insecta), mely bevágottat jelent, három világosan elkülönülő testtájuknak (fej, tor, potroh) köszönhetik. Mindig az állattani kutatások középpontjában álltak, így van ez Balatonfüreden is, bár az egyes csoportok feltártsága még ma sem egyenletes. Nézzük most végig az ismertebb rendeket, családokat, fajokat. Az UCRÓVILLÁSOK (COLLEMBOLA) apró, alig pár milliméteres állatok, melyek a talajban vagy annak felszínén élnek. Táplálékuk változatos, algákat, növényeket, baktériumokat, avart, de főleg gombafonalakat esznek, elősegítve a szerves anyagok lebontását. A területről van adata többek között a Hypogastrura unguiculata és az Oncopodura crassicornis nevű európai elterjedésű fajoknak, valamint a holarktikus törpeugrókának (Neelus minimus)

16 A KÉRÉSZEK (EPHEMEROPTERA) jellegzetes, törékeny testű állatok, képviselőik már a permben is éltek. Hosszú potrohúk végén páros faroktoldalék, néha még egy páratlan végfonal is látható. Vízben fejlődő ragadozó lárváik rendkívül érzékenyek a szennyezésekre, különösen az oxigéntartalom csökkenésére. A vizek minősítésekor éppen ezért kiválóan alkalmazhatók mint bioindikátorok. Az ivarérett állatok nagyon rövid ideig csak néhány óráig vagy egy-két napig - élnek, ezalatt nem táplálkoznak, a párosodás és peterakás után elpusztulnak. Innen ered a rövid ideig tartó dolgokra alkalmazott „kérészéletű" kifejezés. Hazánkban is a leggyakoribb fajok egyike az egész Európában elterjedt elevenszülő kérész (Cloeon dipterum). A nőstény, ahogy neve is mondja, eleven apró lárvákat hoz a világra.

17 A legősibb rendek egyike a SZITAKÖTŐKÉ (ODONATA), tagjai a rovarvilág legjobb repülői közé tartoznak (rövid távon akár az 50 km/óra sebességet is elérhetik). Két pár szárnyuk egymástól függetlenül működtethető, ezáltal szemmel alig követhető sebesség- és irányváltásokra, manőverekre képesek. A szitakötők tipikusan „kétéltű" (amfibikus) rovarok, lárváik kivétel nélkül vízben fejlődnek. A kifejlett állatok és a lárvák egyaránt ragadozó életmódot folytatnak, rovarokat, de akár apró halivadékokat is zsákmányolnak. Mint indikátor szervezetek a környezet- és természetvédelem számára jól jelzik a vizes élőhelyek állapotának változásait. A rendet számos faj képviseli a Balatonfüred környéki területeken, adataink főleg az Aszófői-öbölből és a Koloska-völgyből származnak. Európában, Észak-Afrikában és Elő-Azsiában terjedt el a szép légivadász (Coenagrion puelía), mely gyakori Magyarországon.