Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
I. Balatonfüred környékének természeti képe
A pontomediterrán díszes légivadász (Coenagrion ornatum) fő elterjedési területe a Balkán-félsziget. A dús növényzetű, lassú folyású ereket, patakokat kedvelő védett faj hazánkban csak szórványosan fordul elő, eszmei értéke 2000 Ft. Szintén pontomediterrán, de inkább síkvidéki faj a zöld légivadász (Erythromma viridulum), mely nem gyakori a Bakonyban. Az erdei rabló (Sympecma fiisca) Európa déli részén, Lengyelországban és KisÁzsiában Turkesztánig honos holomediterrán faunaelem. Hazánk egyetlen, imágóként áttelelő szitakötője, néha már februárban is láthatók példányai. A kéksávos légivadász (Enallagma cyathigentm) ritka szibériai faunaelem, nem túl gyakori a Bakonyban. A hímek kék színű hátát ásó alakú fekete foltok díszítik. A tavi rabló (Lestes virens vestalis) mediterrán jellegű faj, Dél- és Közép-Európa lakója, a sekély állóvizeket kedveli. A Balaton-felvidéken gyakran láthatjuk a közepes termetű, 35-40 mm-es, fémes zöld színű rovar példányait. A szőrös szitakötő (Brachytron pratense) pontokaszpi faunaelem, elterjedési területe Európa és Kis-Azsia. A csendesebb vízfolyásokat kedveli, nem gyakori területünkön. Négy Balaton-felvidéki lelőhelye közül az egyik Balatonfüred. Az atlantomediterrán lápi acsa (Anaciaeschna isosceles) inkább a Bakony peremterületeire jellemző, a Balaton-felvidéken sem gyakori. A nyugodtabb vizeket kedvelő védett faj - eszmei értéke 2000 Ft - többek között a Koloska-völgyből került elő. Európai és ázsiai elterjedésű az érces szitakötő (Cordulia aenenturfosa), mely Magyarországon általánosan előfordul, de nem gyakori, a Bakonyban pedig kimondottan ritka. Lárvája a nádasokkal szegélyezett kis tavakban és sűrű szegélynövényzetű vízfolyásokban él. A Koloska-völgyből van adata. A sárgafoltos szitakötő (Somaiochlora ßavomaculata) Eurázsiára jellemző. A nyugat-szibériai faunaelem a Bakonyban ritka, inkább csak a Balaton-felvidék néhány pontján található meg. Lárvája állóvizekben fejlődik. A mocsaras, sűrű növényzetű vizeket kedvelő faj védett, eszmei értéke 2000 Ft. Lelőhelye a Koloska-völgy, de a városkörnyék más pontjain is előfordul. Az Aszófői-saroknál került elő a piros szitakötő (Leucorrhinia pectoralis), a nagyon szórványos előfordulású faj védett, eszmei értéke 10 000 Ft. 18 Az ÁLKÉRÉSZEK (PLECOPTERA) csak távoli rokonai a kérészeknek. Lárváik általában gyors folyású, oxigénben gazdag folyóvizekben fejlődnek, kiváló bioindikátorok, a szennyezett vizekből kipusztulnak. Képviselőjük, a KERESZTESSZÁRNYÚ ÁLKÉRÉSZEKHEZ (NEMOURIDAE) tartozó közönséges álkérész (Nemoura cinerea) kevésbé érzékeny a víz oxigéntartalmára. 9 A FOGÓLÁBÚAK (MANTIDEA) rendjét egyetlen hazai faj képviseli, az imádkozó sáska (Mantis religiosa) vagy más néven ájtatos manó (6. ábra). A jókora testű ragadozó (6-7 cm nagyságú is előfordul) hatalmas első lábai bicskaszerűen behajlítható, tüskés felületű fogólábakká alakultak, áldozatait teljes biztonsággal kapja el segítségükkel. Színe környezetétől függően üde zöld, drapp, vagy akár barna is lehet. A nőstény a párzás után gyakran leharapja a hím fejét, ezzel serkentve az erőteljesebb kopulálást. Petéiket jellegzetes tokba rakják és a növényekre rögzítik. A melegkedvelő, napos, bokros területeken még viszonylag gyakran előforduló faj a Péter- és a Tamás-hegyről került elő. Védett, eszmei értéke 2000 Ft. Az EGYENESSZÁRNYÚAKHOZ (ORTHOPTEROIDEA) tartozó szöcskék, tücskök és sáskák legtöbbje növényevő - túlszaporodás esetén jelentős kártételük is lehet -, néhányuk pedig ragadozó. Hosszú, megvastagodott combú 3. pár lábuk révén kitűnően ugranak. A legtöbb hím képes hangadásra, ciripelnek és hallószervük is van.
