Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

X. Egyházak és intézményeik

pedig csak 52 lehetne, emiatt fenntartással kezelendő. Az 1747. évi egyházlátogatás jegyzőkönyve csak Körmendi Jánostól követi a lelkészek sorát. Körmendi esetében egy évvel hosszabb, Lepsényi Péter és Almási Mihály esetében egy évvel rövidebb szolgálati időt adott meg, Borsodit pedig egyáltalán nem említette. Az arácsi egyház históriáját lejegyző, mindössze három évig (1801-1804) Arácson szolgáló Visolyi Lázárral ellentétben, az arácsiak 1750-ben másképpen emlékeztek vissza egyházuk történetére. Tanúvallomásaik a templom, a parókia és az iskola történetére értékes forrást jelentenek. 1750-ben Kovács Gergely és társai azt vallották a vármegye tisztviselői előtt, hogy a kuruc világ kezdetekor Arácson nem volt több hat háznál. A pestis idején (1711) fogadták meg Tokajit, de nem prédikátornak, hanem mesternek (tanítónak). Nem sokkal később megtették prédikátornak. „Akkor tájban, hogy az Mestert fogadták, csináltak néki házat, azon házban jártak imádkozni, s abban tett a' Mester könyörgiseket. Szaporodván annak utána ednyihán esztendőkkel a' lakosok, s Praedikátornak tévén a' mestert, az házat két eöllel... megh toldották, és a' Praedikátornak melléje egv kis házat csináltak, azon üdéitől fogva abban tartattak a' praedikatiók és könyörgisek." Bálás István, aki a kuruc világban „szakadt" Arácsra, szintén azt vallotta, hogy előbb csak mester volt Arácson, két év múlva jött be a prédikátor, amikor a kuruc világnak már vége volt. A régi oratórium tiszta fából és sövényből volt építve. Felső részét elromladozása és a nép szaporodása miatt megtoldották a mirigyhalál (pestis) után. Egy másik tanú ezzel ellentétesen vallott: előbb jött be Arácsra Tokaji prédikátornak, a mirigyhalál idején, s egy ideig nem volt mellette mester. Kovács György arácsi jobbágy szerint a régi oratórium egy része, egy szoba, már megvolt, és a kuruc világ táján építettek hozzá egy másik darabot. Kovács György jobbágy azt vallotta, hogy mikor Arács helység felépült a török világ után, csak mesterük volt, a prédikátori szolgálatot a füredi prédikátor végezte. Arácsra a kuruc világban az egész helység hozatta be Tokajit prédikátornak: „volt valamelly kis házikó, a mellyben a mester szolgálatot tett, annak utána peniglen azon házat az predicátornak bé jövetele után tiszta fábul, sövénybűi és karóbúi nagyobbítván és ki terjesztvén, azon formára építetek, a mellyben éppen el hányatásának idejeigh, ki is csak az ell múlt 1748-dik esztendőben magok a lakossok által fundamentumábul le rontatott, találtatott." Már az 1747. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben feljegyezték, hogy „a parochiális ház igen kicsiny, fognak építeni, a templom építést kíván". A tanúvallomások pedig arról is szólnak, hogy 1748-ban új oratórium építésébe kezdtek az arácsiak a helység közös elhatározásából Szilassy Péter arácsi nemes fundusán. Az oratórium építéséhez engedélyt senkitől sem kértek. Némelyek Veszprém és Fejér vármegyéből is segítették őket. A földesúr, a főszolgabíró és a veszprémi püspöki helynök tiltotta az építkezést, de mindaddig építették, míg 1750 tavaszán a főszolgabíró teljesen leállíttatta, a vármegye pedig vizsgálatot kezdett az arácsi, füredi és más Balaton-felvidéki református templomok ügyében. Vásoni Gergely 1747. március 14-én keresztelt először, 1753. április 6-án Mezőszentgyörgyre távozott, a helyébe Ladányi Miklós jött. Az eklézsiának ekkor az egyik telekre 3, a másikra 4 hold földje volt, azonkívül négy emberkapáló szőleje, egv káposztáskertje és veteményese. Kurátoruk nem volt. 1747-ben az egyház felszerelése: „Az Úr vacsorájához van ezüst pohár, 3 ón tányér, a keresztelő korsó cserép. Tál ón, keszkenők, szőnyegek, abroszok szépek és jók." A lelkész fizetése: 17 forint készpénz és ugyanannyi öreg kila búza. Az őszi vetést az eklézsia földjein elvetik, betakarják, a szőlőt ma-