Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
X. Egyházak és intézményeik
guk műveltetik, 8 akót terem. Adnak egy szekér szénát, egy forint árú sót, 25 font húst, 10 font faggyút, és annyi fát, amennyi kívántatik. Keresztelésért 25 dénárt, esketéstől 50 dénárt, a vidéki és a szolga 1 forintot, halotti prédikációtól 50 dénárt, egyházkelőtől 11 dénárt fizetnek. 1747-ben a faluban egy luteránus élt, aki a kálvinisták prédikátorát hallgatta és annak fizetett. A tanító 1747-ben Csajági Mihály oskolamester. Ugyanabban az évben Jósvai Jánost fogadták fel, akinek a fizetése 8 forint készpénz, 8 kila búza, 1 hold őszi vetés. Egész éven át napjában egyszeri étkezést, minden szőlősgazdától egy pint, összesen 8 akó bort és elegendő tűzifát kap. A tanulóbér grammatistától 75, conjugistától, declinistától, eomparistától 50, cellistáktól 25 dénár. A templom elvétele előtti utolsó tanító Földes István volt, aki 1749-től 1754-ig tanított az arácsi iskolában. Mária Terézia trónra lépte után fellángolt az ellenreformáció. Visolyi Lázár arácsi prédikátor (1801-1804) szerint a község földesura, gr. Esterházy Károly egri püspök és Bíró Márton veszprémi püspök - aki Visolyi szerint a „reformáta vallásúak legvérengezőbb üldözője" volt - „összevetett vállal mindaddig munkálkodtak, míg az ekklésia szabadságát el nem nyomták". Mivel az arácsi nemesek és az elöljárók védelmezték szabadságukat, emiatt a püspökök „csalárd eszközökhöz folyamodtak". „Valamely színes oknál fogva" a nemeseket és az elöljárókat a vármegye parancsával Egerszegre rendelték, hogy távollétükben Inkey alispán a vármegye katonáival 1754 augusztusában elfoglalhassa a templomot. Számításuk nem vált be, mert a faluban maradt nemesek és a többi református fejszékkel, vasvillákkal gyülekezett a templom kerítésében, hogv „Isten házát csepp vérekig védelmezzék". Ekkor az alispán embereivel a Savanyúvíz felé kitérőt tett, hogy Füred felé kerülve meglepjék az arácsiakat. Közben valaki hírül vitte a füredieknek a „veszedelem" hírét, akik „felzendültek", és „sokan közülük, kiváltképp az asszonyok" az arácsiak segítségére siettek. Az Arács felé tartó csapatokkal a mai katolikus templom helyén állt egykori fogadó előtt találkoztak össze. A vármegye katonái ekkor ütlegelni kezdték az asszonyokat, akik sikoltozására egész Füred fegyvert fogott, és megfutamította a katonaságot. Az eset után a vármegye tisztjei a reformátusokat pártütéssel vádolták és a püspökökkel együtt elérlek, hogy 1754. december 12-én 80 vasas katonát küldtek a faluba a templom elfoglalására. A nép megrettent, Ladányi prédikátor egy mezei munkás ruhájában éjszaka elmenekült. A vasas németek kapitánya másnap néhány katonájával nemes Szilassy Péter házához ment, és a templom kulcsát tőle erőszakkal elvették. Behatoltak a templomba, s ott ,,a' néma képeket és kereszteket nem tsak felállították, hanem botránkoztató tzeremoniáikat is elkezdették". Ezután a parokiális házakra rontottak, a prédikátor és a rektor holmiját az épületekből kiszórták, a prédikátori házba a plébánost beköltöztették. Visolyi feljegyzése szerint az arácsiak parókiájába Somlai István plébánost telepítették be, aki rövid ideig ténykedett ott, mert „botránkoztató élete miatt saját hívei elüldözték". Ot Kőmíves Mihály követte, aki hasonló okok miatt szintén eltávozott a településről. Azután nem is volt plébános soha Arácson. Az üresen maradt prédikátori ház a földesúré lett, akitől azt a falu kibérelte és a helység házának használta. Ugyanez történt a templom keleti oldalán lévő rektori házzal is. Ugyanekkor az eklézsia földjét, kukoricáskertjét, rétjét és szőlejét is elvették, s azokat a földesúrtól többé nem is kapták vissza. Az úrasztali edényeket és egyéb készületeket - az eklézsia virágzását bizonyító gyönyörű úrasztali és keresztelési felszereléseket - az elöljárók elrejtették és megmentették. Az anyakönyvben található feljegyzés tartalmazza ezeket: 1. Vagyon egy fedeles on kanna. 2. Vagvon egy fedeles kő korsó. 3. Vagyon egy ezüst pohár. 4. Vagyon két ón tányér, egyik nagyobb, másik kisebb. 5. Vagyon négy abrosz. Egyik sávolyos, kinek a
