Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

X. Egyházak és intézményeik

ton 1669-ben, a Diósteleki szőlőt Lévai Derzseny Márton és hitvese, Komáromi Süle Ilona 1671-ben, a Segvári szőlőt Dersenyei Márton és Süle Ilona 1673-ban vásárolta. Kádártai János 1690-től 1708-ig szolgált a füredi gyülekezetben. Arácson is prédikált. 1694-ben Kádártai a feleségével, Újfalussy Annával 3 hold pincés szőlőt vásárolt Lévai Sámuel lelkésztől, így ő lett a Lévai-szőlők tulajdonosa. Kádártai utóda 1708-tól Táczai Mihály, aki 1711-ben, a pestis idején halt meg. Torkos Jakab 1747. évi egyházlátogatásakor a füredi eklézsiának egyik évre is, másik évre is 8-8 hold földje volt, ezenkívül a mesternek egy-egy kishold. Volt még rét hat darabban, hat vagy hét szekér szénát termő. Egy kicsiny kenderföld. Egy hold szőlő, amely hat emberkapáló és 20 akó bort terem. A fizetés: 35 forint készpénz, 35 öreg köböl búza. Hét öreg kila őszi vetés és negyedfél tavaszi. A vetést, réteket maguk betakarták, a szőlőt az eklézsia munkáltatta. Volt egy szilvás is. Egy mázsa sót, 2 forint árú faggyút, egy font borsot, elegendő fát adtak. Kereszteléstől 25 dénárt, esketéstől a helybéli 50 dénárt, szolga és vidéki 1 forintot vagy 1 tallért, beavatástól 11 dénárt fizettek. „A Szent Sacramentumhoz való edények jók és elegendők, keszkenő 4, abrosz 2. Úr vacsorájához ezüst pohár és ezüst tányérocska, ón tányér és ón kannák, a keresztelő edényekkel edgyütt." Kurátoruk nem volt. A református egyház legkorábbi diakóniai tevékenységére vonatkozó adat 1771-ből ismert. „1771-ben senge búzát a szegények fel segéllésére küldöttek. Csépán György egy kis vékával meg lehetős búzát, Bedegi István egy kis vékával szép búzát, Sebestyén Pál egy kis vékával igen allyassat, Molnár István egy kosárral, Polyani Péter egy kosárral, Gyenis János pénzt adott búzáért." A füredi lelkészek közül kiemelkedik a „templomépítő" Nagy István, aki haláláig szolgálta a gyülekezetet. Hosszú szolgálatával hagyományt teremtett Füreden: Somody Dániel 33, Segesdy Miklós 46, Vámos Géza 32, Pethe Kálmán 19, Petrőcz László 21 esztendeig állt a gyülekezet élén. Füredi reformátusok 1755-ben tett tanúvallomásai szerint 1710-ben a református oratóriumot kőből építették, 1726-ban pedig újat építettek. Valójában a középkori Szent Margit-templomot újjáépítve használták oratóriumuknak, tehát 1710-ben újjáépítés történt nádfedéssel, 1726-ban pedig átépítés, bővítés a szentély elbontásával és az épület keleti irányban való meghosszabbításával. Az ó templomot 1855ben 2000 ezüstforintért eladták a zsidó hitközségnek - a hagyomány szerint azért, mert az osztrák hatóságok magazinnak akarták lefoglalni. 1826. július 24-én a füredi református nemesek és jobbágyok a földesurak beleegyezését kérték ahhoz, hogy a református lelkek szaporodása miatt új templomot építhessenek azon a funduson, amelyen a mészárszék és a pálinkagunyhó állt, és amelyet az 1812. évi arányosítás! egyezség a közfundusokból nekik juttatott. 7. ábra. Kcncsci Péter tihanyi főkapitány által 1622-ben a gyülekezetnek adományozott kehely (Fotó: Róka Lajos)