Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

X. Egyházak és intézményeik

Az építkezés vezetését Nagy István lelkész és az építtető kurátorok, dékánok végezték. Három építtető kurátort választottak: a nemesek közül Somogyi Károlyt, az agilisek közül Szabó Ferencet, a jobbágyok közül Bedegi Istvánt. A munka irányításának nagyobb részét Somogyi Károly végezte, aki 1826-tól 1832-ig a kiadásokról és a bevételekről számadáskönyvet vezetett. 1826. április 9-én elkezdték az építkezés előkészítését. 1826. augusztus 14-én letették a templom alapkövét. Fogt József veszprémi ácsmesterrel a templom és a torony ácsmunkáira 1826. december 28-án, a grádicsfák elkészítésére 1828. január 15-én kötöttek szerződést. Brenner József kolompárossal a rézműves munkákra 1827. október 16án, Kugler Mihály keszthelyi kőfaragóval 1827. október 20-án, Balog Péter asztalosmesterrel a nyílászárók elkészítésére 1828. május 4-én, a Nemed in lakó Geremi Horvát Ferenccel a templom berendezésének elkészítésére 1829. február 15-én szerződtek. Az úrasztalát, a szószéket, a Mózes-széket, a padokat és a két perselyt Balog Péter füredi asztalos készítette 1829-30-ban. A kovácsmunkákat Szalay György kovácsmester, az aranyozó munkákat Bucher Ferenc képíró végezte. A torony gombját és koronáját 1828. szeptember 7-én tették fel. November 7-én levették a régi toronyból a harangokat és elhelyezték az űj toronyba. Négy éven át „folyvást és szakadatlanul épült" a templom, míg végre 1830. augusztus l-jén felszentelhették. A felszentelést Tóth Ferenc püspök végezte. A felszentelésre összesereglett sokaság nem fért be a templomba, ezért Ángyán János veszprémi lelkész egy leveles szín alatt külön prédikációt tartott. A templom mintájául az 1823-26-ban épült somi templom szolgálhatott, amelyet az egyházközség elöljárói két alkalommal is megtekintettek. A templom építéstörténetét feldolgozó és publikáló Uzsoki András leírása a templomról (393. oldal 23. ábra): „Téglalap alaprajzú, majdnem észak-déli tájolású, órapárkányos homlokzati toronnyal ellátott, copf hagyományokat őrző klasszicista templom. Déli főhomlokzatán van a templomtestbe épített torony, mely fokozza a homlokzat monumentalitását. Főbejárata kőkeretes, félköríves záródásának záró kődíszén rozetta (a keszthelyi Kugler kőfaragó munkája). Közvetlenül felette szegmensíves párkány copf, füzérdíszes stukkóval. A kétszárnyas táblázatos tölgyfa ajtójának négyzetes mezőit középen rozetták díszítik tárcsadíszes záróléccel, eredeti, kovácsoltvas kilinccsel. Homlokzatának nagy felületét négy lizéna három mezőre osztja, a középső mezőben félköríves ablak, felette vakolatba mélyített 1829 évszámmal, mely a templom építésének a befejezésére utal. Az épület koronázópárkányát a főhomlokzaton 3x3 tárcsás konzol támasztja alá, felette tagolt attika, s ezen ül az íves hajlású, volutában végződő, két szélén copf kővázával díszített oromfal. Középen rizalitszerűen kiülő, szélein rozettás pilaszterekkel határolt toronytest, melyet háromszögű oromzattal díszített ablak tör át. A torony a tetőgerinc magasságától felfelé egyedül emelkedik fel, szépen tagolt építészeti elemekkel díszítve. A sarkokon 2-2 pilaszter, kőből faragott copf ion volutafejezettel. (Kugler kőfaragó munkája.) A pilaszterck között félköríves, zsalugáteres toronyablakok vannak. A toronynak órapárkánnyá kialakított koronázópárkánya mind a négy oldalon óraszámlappal. Vörösréz lemezzel fedett, íves és hasábos tagolású sisak /arja le a tornyot; legfelül füzérdíszes, ún. gomb, rajta buzogány alakú csillag. A rézsisakot 1922-ben újították fel az eredetinek megfelelő formában. Az eredeti a veszprémi Brenner József rézműves, korabeli megnevezéssel, kolompáros munkája volt. Az épület északi fala egyenes záródású, nyeregteteje kontyolt; keleti homlokzatán lizénákkal kereteit falmezőkben 4 nagy félköríves ablakkal és 3 kicsi, téglalap alakú ablaknyílással.