Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
IX. Rendszerváltások kora
tottak ellátni (MÁV, OKISZ, MEDOSZ, Építők, Postás, Vasutas Üdülő stb.) 1970-ben közel 20 400 nyaralót ellátva 28 üdülőház működött Balatonfüreden. A fürdőhely földrajzi fekvése és szénsavas vizének kémiai összetétele, valamint fizikai jellemzőinek gyógyító hatásánál fogva korai időktől vonzotta a gyógyulni vágyókat, és jelentős szerepet játszott a második világháborút követően Füred gyógy-idegenforgalmában. A balatonfüredi Állami Szívkórház gyógytényezői között hagyományosan fontos helyet foglal el a természetes szénsavas fürdő. Az általános gyógyító tevékenységen tűi, az 1950-es évek végétől a szív- és keringési betegek rehabilitációjára összpontosító tevékenységével nemzetközi elismerésre tett szert. A település azáltal vált a tudományos élet aktív részesévé, hogy 1957-ben újjászervezték a balatonfüredi orvosgyűléseket, Balatonfüred számos tudományos rendezvénynek otthont adva, konferenciavárossá lett, az utóbbi évtizedekben pedig elsősorban a kórházban, de a település más intézményeiben is dolgozó munkatársakból kialakult a tudományos minősítéssel rendelkező értelmiségiek csoportja. 1949. október l-jével az egészségügyi minisztérium kezelésébe vette a Szent Benedek-rendi szanatóriumot, amelyet Állami Kórház néven működtetett tovább. 1952-ig a korábbi igazgató, dr. Schmidt Ferenc vezette az intézetet, akit sűrű igazgatóváltások után 1955-től dr. Debrőczi Tibor követett az intézmény élén. Átvételekor a 136 ágyas intézet berendezése szállodaszerű volt, és nem rendelkezett modern gyógyászati eszközökkel, így pl. nem volt röntgenberendezése, de még laboratóriuma sem. Ekkor alkalmazottainak létszáma 137, ebből 7 orvos, az éves ápolási napok száma pedig 8545. Az ágyszám emelését 1952-ben az tette lehetővé, hogy az épület ún. „erdei" szárnyának állandó fűtést biztosítottak. S bár a kórház központi helyétől különálló, ráadásul idegenforgalmi szempontból igénybevett területen, a Kisfaludy mozi és a Balaton Étterem közé ékelődve helyezkedett el, a volt Pártiskola, azelőtt Ipoly Szálloda épületének hasznosítása 1954 végén tovább növelte az elhelyezhető betegek számát. A férőhelyek számának növelése érdekében 1960-tól a Mecseki Ércbánya Vállalat balatonfüredi üdülőjét (Horváth-ház) időszakosan bérelte a kórház, de hosszú távra ez sem volt megfelelő megoldás. Ráadásul nemcsak elhelyezési problémákkal küszködtek, hanem a kórház épületeinek elavultsága miatt már az 50-es évek második felére elodázhatatlanok lettek egyes felújítási munkák. A korszerűtlenségre jellemző, hogy míg az épület Balaton felőli oldala központi fűtéssel volt ellátva - amelyet két kimustrált kovácsoltvas hajókazán biztosított - a többi részen széntüzelésű kályhákkal fűtöttek. Ekkorra az intézethez tartozó gyógyfürdő épületgépészeti részei is elöregedtek, az akkori mosoda és a kazánház faszerkezetű födémé pedig az összeroppanás határán állt. A fűtési gondokat megoldandó 1958ra egy modern kazánházat építettek, 1969-től pedig az olajtüzelésű kazánház gondoskodott több nagyobb intézmény hőszolgáltatásáról, pl. az Annabella Szállodáéról is. Az egészségügyi minisztérium 1960-ban népgazdasági érdekből külföldi betegek ellátására is aíkalmas betegszobák kialakítását rendelte el. A külön előtérrel, fürdőszobával, WC-vel és loggiával ellátott 4 vendégszoba egy éven belül elkészült, és az IBUSZ által szervezett betegeket szolgált ki. A kisebb átalakításként kezdődő munkálatok azonban teljes rekonstrukcióhoz vezettek. Az emeleti födémek nagy része a balatoni szárnyon, a padlás alatti födém pedig az egész épületben faszerkezetű volt, és oly mértékben korhadt és szuhos, valamint cseréje olyan mértékű beavatkozást igényelt, hogy az egészségügyi minisztérium a kórház teljes rekonstrukciója mellett döntött. Az 1962-től 1965-ig tartó átépítési munkálatok keretében a Gyógytéren található főépületben a régi, kiskapacitásű, kétszemélyes felvonó helyett 2 db hatszemélyes személyfelvonó létesült. Teljesen felújították a Gyógyfürdő épüíetét és összes belső fel-