Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IX. Rendszerváltások kora

tett szert, másrészt megszabadult a téli munkaerő-felesleg nyomasztó gondjától. A bérbe adott üzletekben az áruellátás nagy mértékben javult, de az árak is emelkedni kezdtek. A városban 1982-ben 33 szerződéses egység működött (20 vendéglátó, 7 ajándék, divat, kultúrcikk, 6 zöldség-gyümölcs profilú). Elsősorban az élelmiszer-ellátás további javítása érdekében a városi tanács 1983- ban határozott egy új piac kialakításáról. A Széchenyi utcai pavilonok áttelepített kereskedői 1982-83-ban jelentek meg a Huray utcában. A „Huray"-piac hivatalosan 1984- ben kezdte meg működését az egykori focipálya, majd parkoló helyén. Egy évvel később már 35 állandó üzlet szolgálta ki a vásárlókat. A boltok 60 százaléka divatárut kínált, 30 százaléka vendéglátóegységként üzemelt, valamint kenyérbolt, zöldség-gyümölcsös is megtalálható volt itt. A területen ekkor 85-90 magánkereskedő asztalokról, illetve saját sátrakból árult. 1985 szeptemberéig a vásározó kereskedőktől 1,14 millió Ft folyt be a település kasszájába. A helyszín kiválasztása nem bizonyult szerencsésnek, mivel a szakhatóság a tervezéskor alábecsülte a vásár várható forgalmát. Néhány éven át - a kerítésén kívül - tovább bővítette a kínálatot a hivatalosan nem engedélyezett, de eltűrt „lengyel" piac. A „Huray" pár évvel megnyitását követően már idegenforgalmi látványosságként is szolgált. A Balatonfüred és Vidéke Altalános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet a Balatonfüreden is működött „Hangya" Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet és az 1947-ben 37 taggal megalakított Földműves Szövetkezet tevékenységét folytatja. Az 1950-es évek elejére a mezőgazdasági termelő tevékenységétől, illetve földjeitől „megszabadított" földműves-szövetkezet vendéglátóipari és kereskedelmi egységek üzemeltetésén kívül szakcsoportok szervezését és működtetését tekintette feladatának. Tevékenységi körének része volt a mezőgazdasági termékek (zöldség, gyümölcs, tojás stb.) felvásárlásával az élelmiszer-kereskedelm áruellátása. Ebben az időszakban a szövetkezet elnöke Kőpataki Antal volt. 1951-től kezdődtek meg a földműves-szövetkezetek egyesülései. Elsőként a tihanyi, majd 1953-ban Pécsely és környéke (Balatonszőlős, Dörgicse, Vászoly), 1955-ben Balatonakaii, Balatonudvari és Örvényes szövetkezetei csatlakoztak Balatonfüredhez, így létrejött a Balatonfüred és Vidéke Körzeti Földműves Szövetkezet, amelynek tevékenysége kilenc településre terjedt ki. Ekkor a tagság összlétszáma meghaladta a háromezer főt. 1958-ra már 11 községet fogott össze, elnöke Sörös Géza volt. Ebben az évben Balatonfüreden 745, Arácson pedig 422 szövetkezeti tagot tartottak nyilván. Az 1957-es irányelvek alapján Balatonfüreden 20 taggal méhész szakcsoport és 11 taggal, egyéni gazdákból és középparasztokból szervezett szőlész szakcsoport tevékenykedett. A szövetkezet kezelésében volt Füreden egy étterem, egy halászcsárda, egy italbolt, két vegyes- és egy tejbolt, valamint egy vasszaküzlet, míg Arácson két italbolt, két vegyes- és egy húsbolt. Ezenkívül ipari egységei voltak a településen, egy szeszfőzde, egy szikvízüzem és egy darálóüzem. Balatonfüreden már az 1950-es évek végén a forgalomhoz képest elégtelennek mutatkozott a szövetkezet kereskedelmi hálózata, és felvetődött egy nagyobb, korszerűbb áruház létesítésének gondolata, amelynek a megvalósításáig közel másfél évtizednek kellett eltelnie. Az 1960-as évek elején folytatódott a fuzionálás. 1961-ben Csopak-Paloznak, 1963-ban Vörösberény (Alsóörs, Felsőörs, Lovas) részleges csatlakozására került sor. így alakult ki a 17 településre kiterjedő VI. kategóriába tartozó Balatonfüred és Vidéke Körzeti Földműves Szövetkezet, amely a Veszprémi járás szövetkezetei közül a legnagyobb kiskereskedelmi és vendéglátóipari forgalmat bonyolította le. Az egyesülések után megkezdődött a hálózatfejlesztés. A földműves-szövetkezet kezelésében lévő vendéglátóhelyek, a Halászkert, a Tölgyfa Csárda, a Magyar Ten-