Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IX. Rendszerváltások kora

1957-ben a szocialista szektorban 41 bolt, valamint 23 vendéglátóhely működött, ezenkívül 20 magán-kiskereskedő és vendéglátó rendelkezett iparengedéllyel. A növekvő idegenforgalom kiszolgálására folyamatosan növekedett az üzletek száma, azonban szinte valamennyi kereskedelmi egység raktárkapacitása alatta maradt a forgalom kívánta szükségleteknek. Az első önkiszolgáló bolt, a falubeli gyógyszertárral szemben lévő népbolt 1959. december l-jén nyílt meg. 1960. január l-jével a Veszprém Környéki Kiskereskedelmi Vállalatot, mint a Balatonfüreden lévő összes kiskereskedelmi bolt központját megszüntették, az üzleteket szakosították és a jellegüknek megfelelő központokhoz kapcsolták. A nyári szezon támasztotta igények elsősorban az élelmiszer-kereskedelmet terhelték. Az 1960-as években megfelelő reggelizőhelyek hiányában mindennapos volt a korán kezdődő, akár egy órán keresztül is eltartó tejbolt előtti sorban állás és az utcát tömegesen ellepő reggelizők látványa. A turisták, üdülők ellátása önkiszolgáló éttermek hiányában évtizedekig problémát jelentett a településen. Az olcsó tömegétkeztetést egyik vállalat sem érezte igazán magáénak. A balatonfüredi vendéglátásban négy vállalat rendelkezett érdekeltségekkel. A Veszprém Megyei Vendéglátó Vállalat, valamint az Utasellátó üzletei kevésbé voltak jelentősek. A földműves-szövetkezet vendéglői és csárdái nagy ismertséggel bírtak. A Hungária Szálloda és Étterem Vállalat (HungarHotels) egységei között volt az Arany Csillag és az Astoria Szálló, a Balaton Étterem, a Kedves Cukrászda, a Vitorlás Eszpresszó, valamint a Baricska Csárda. Az üdültetési és idegenforgalmi jellegből adódóan már az 1960-as években jellemzőek voltak a szezonális eredetű munkaerőgondok. A nyári csűcsidőszakban munkaerőhiánnyal küszködött a vendéglátóipar, az év többi részében munkaerő-fölösleg mutatkozott. A nem füredi alkalmazottak jelentős részét szállókon helyezték el. A településen 1968-ban 6 vállalat működtetett munkásszállót: Badacsony vidéki Pincegazdaság (Major u. 5.), Kisfaludy Mgtsz (Siske u. 2.), Hungária Szálloda és Étterem Vállalat (Vadvirág u. 3.), Községgazdálkodási Vállalat (Fürdő u. 15.), ÉM Építőipari Vállalat (Fürdő u.) és a Hajógyár (Perczel Mór u. 1). A tanács 1967-ben megrendelte Balatonfüred kereskedelmi hálózatfejlesztési tervét. Ezt egyrészt a kereskedelmi ellátás szezonális leterheltsége, másrészt a településen belüli aránytalanságok indokolták. A lakosság 70-75 százaléka a vasút feletti részen élt, azonban az itt található üzletek kisebbek és korszerűtlenebbek voltak a telepiekhez képest. 1969-ben az élelmiszer-kereskedelmi egységekből 39 (13 idényjellegű) a vasút felett, 22 (12 idényjellegű) a vasút alatt helyezkedett el. Az 1970-es évekre a megye más városaival összehasonlítva Balatonfüreden magas volt a meghatározott lakosságszámra eső boltok és vendéglátóhelyek száma, de többségük szezonálisan működött. Ezekben az években a kereskedelmi forgalom meghatározó része állami és szövetkezeti keretek között zajlott. 1973-ban balatonfüredi bolttal rendelkezett: Fűszert Csemege (10 egységből 7 idényjellegű), VEDITEX (ruházati, 7 állandó), Komfort (9 állandóból 7 szezonális), Sütőipari Vállalat, ÁFÉSZ, SZÖVTER (zöldség, gyümölcs, 7 egységéből 3 idényjellegű), tsz-boltok, Pannonker Vállalat (19 egységből 6 idényjellegű). 1971-ben a város élelmiszer-ellátásában a Pannonker vett részt a legtöbb bolttal, és a település forgalmának közel 80 százalékát bonyolította. 1976-ban a városban 23 engedéllyel rendelkező magánkereskedő tevékenykedett: zöldség-gyümölcsös 9, vendéglátóipari 5, hasztnáltcikk-kereskedő 3, divatáru-bazárcikkes 3, vegyes-, műszaki és dohánykereskedő l-l. Az 1980-as évek elején már több szövetkezet idényjellegű boltjait bérleti, illetve szerződéses alapon átengedte a magánszférának. Ezzel egyrészt biztos bevételi forrásra