Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
IX. Rendszerváltások kora
Mezőgazdaság 1953-ban a parasztságtól kikényszerített ún. önkéntes földfelajánlások után tagosítással létrehozták a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas méretű táblákat. A Balatonfüredi járásban a tagosított területeken belül Balatonfüreden volt a legmagasabb a szőlő aránya. Az állami gazdaság 60, a tangazdaság 42 és a Jókai Tsz 30 kat. hold szőlejéből és összesen 403 kat. holdat kitevő egyéb birtokaiból négy táblát alakítottak ki. Az állami szektor gazdálkodásában kezdetben a területével is meghatározó jelentőségű volt az 1953-ban megalakult Balatonarácsi Mezőgazdasági Szakiskola Tangazdasága. Kb. 320 kat. hold területen gazdálkodott, azonkívül biztosította a szakiskola tanulói számára a gyakorlati oktatás feltételeit. 1955-ben a gazdaság területe kb. 200 kat. holdra csökkent. Megmaradt területein 1956 tavaszán kezdte meg a szőlőtelepítéseket a hagyományos 90x100 cm-estől eltérő 100x120 és 100x150 cm-es sor- és tőtávolsággal. Tárolóhelyként a balatonfüredi és a tihanyi pince szolgált. Gazdálkodásában Kaiser Géza irányításával fokozatosan mind jobb üzemi eredményeket ért el, amit az 1957-59-ben elnyert állami kitüntetések is jeleztek. A régi szőlők felújításán, az öntözéses zöldségtermesztésen, major, szociális létesítmények, korszerű pincészet, borpalackozó létesítésén kívül azáltal vált a hazai viszonyok között korszerű és élenjáró gazdasággá, hogy kísérleti-kutató munkájával a tudományos eredményeken túl a nagyüzemi szőlőtermesztés megalapozójává vált a borvidéken. 1962-ben a tangazdaságok megszűntek, illetve beolvadtak a közelükben lévő állami gazdaságokba, így a Mezőgazdasági Szakiskola Tangazdasága az állami gazdaság balatonfüredi egységével együtt a gazdaság balatonfüredi telepét képezte. A telep átvette a tangazdaság oktatási feladatait is. Az 1949-ben veszprémi székhellyel megalakult Badacsony-Sopron Vidéki Borforgalmi Nemzeti Vállalat rövid idejű szerepet játszott a borvidék szőlőtermesztésében. 1955-ben a tangazdaság által átadott 125 kat. hold területből létesült a vállalat balatonfüredi telepe, amely a Badacsonyvidéki Borforgalmi Vállalat Célgazdaságaként működött. 1959-ben a célgazdaságokat megszüntették. A vállalat szőlőgazdaságát a Balatonaligai Állami Gazdaság vette át, annak egyik egységeként üzemeltetve. Az 1949 novemberétől Székesfehérvár székhellyel működő vállalat először 1952. június l-jén költözött Balatonfüredre. Ekkor a Badacsony vidéki Borforgalmi Vállalat nevet vette fel. 1954 júniusában a vállalat visszaköltözött Székesfehérvárra, hogy azután 1957. március 15-én véglegesen Balatonfüredre költözzön, ahol 1957. június l-jétől mint Badacsonyvidéki Állami Pincegazdaság működött. 1957-ben elkészült 15 000 hl-es pincészetét, amelyet 1969-ben bővített, Európa egyik legkorszerűbb pincészetének tartották. 1963-tól a vállalat a must és bor mellett szőlőt is felvásárolt. 1965-ben 19 pincészete közül öt foglakozott szőlőfeldolgozással. Badacsonyi palackozó üzeme több mint 100 embernek nyújtott állandó munkalehetőséget. Központi irodaháza 1959-ben épült. 1965-ben a vállalat 432 főt foglalkoztatott, a Hajógyár után a második legnagyobb munkaadó volt a községben. 1970-ben, a nagyközség egyetlen önálló iparvállalataként Veszprém, Fejér, Komárom, Győr-Sopron és Vas megyéből vásárolt minőségi borokat. A rendszerváltás követő átalakulás eredményeként 1997-től részvénytársasági formában működik a Balatonfüred székhelyű Badacsonyi Pincegazdaság Kereskedelmi és Szolgáltató Rt. 1953. január 22-én a Szabadságpusztai Állami Gazdaság csopaki szőlőterületeiből és a Lengyeltóti Állami Gazdaság balatonaligai üzemegységéből létrehozták a Csopaki Állami Gazdaságot, amelynek székhelye 1955-ben Balatonaligára került. A gazdaság űj neve Balatonaligai Állami Gazdaság lett. A célgazdaságok megszüntetése miatt megkapta a
