Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IX. Rendszerváltások kora

lánnyal ellátva. Balatonarácson a lakásokban lévő 517 szobából 373 rendelkezett meleg-, 9 hidegpadozattal, és 135 vertföldes helyiség volt. Balatonfüreden 2162 helyiségből 1875 volt meleg-, 35 hidegpadozatú, 202 pedig vertföldes. Év Település Összes lakás 1 2 3-x Egyéb lakások (%) Év Település Összes lakás szobás lakások száma (%) Egyéb lakások (%) 1949 Balatonarács 320 191 (59,7) 98 (30,6) 26 (8,1) 5 (1,6) Balatonfüred 1367 832 (60,9) 310 (22,7) 158 (11,5) 67 (4,9) 1960 2112 1235 (58,5) 666 (31,5) 172 (8,2) 39 (1,8) 1970 3114 1349 (43,3) 1058 (34,0) 681 (21,9) 26 (0,8) 1980 3302 649 (19,7) 1192 (36,1) 1461 (44,2) 1990 4536 454 (10,0) 1385 (30,5) 2697 (59,5) Két évtized alatt bekövetkezett változások statisztikai adatai azt mutatják, hogy 1970-ig a vertföldes helyiségek száma 50-re csökkent. Fürdőszoba vagy mosdóhelyiség 1831 lakásban volt. Közel 100 százalékos lett a villannyal való ellátottság (3088 lakásból 2974), de maradt még tennivaló a vízvezeték bekötések (2192 lakás volt bekötve) terén. A gázellátást 2091 lakásban palackos gázzal oldották meg. Újabb két évtized elteltével, 1990-ben 4536 lakásból 4441 hálózati, 11 pedig házi vízvezetékkel volt ellátva. 3311 lakás közcsatorna-bekötéssel, 1157 házi csatornával, derítővel rendelkezett. 3689 lakásban palackos gázt használtak. 2292 lakásban központi fűtés biztosította a meleget. Idegenforgalmi funkciójából adódóan és más településekhez hasonlatosan Balatonfüred évtizedeken keresztül hátrányos helyzetben volt amiatt, hogy a fejlesztési támogatásokat az állandó népességszámhoz kötötték. A beruházások megvalósításához szükséges állami támogatás mértékét nem igazították ahhoz a speciális igényhez, hogy itt (is) a nyári hónapokban az állandó lakosság többszörösét kellett ellátni. A fennálló hiányosságok megszüntetésére sokszor céltámogatásokkal, különböző területekre szóló fejlesztési programokkal kísérletet tettek, azonban ezek többnyire csak a meglévő állapotok stabilizálására voltak elegendőek. Az évtizedeken keresztül zajló dinamikus népességnövekedés, valamint a folyamatosan emelkedő vendégszám hosszú időn keresztül kihívás elé állította a település vezetőit és kommunális szolgáltatóit. A sok esetben beruházási hitel hiánya miatt elmaradt, vagy nem megfelelő ütemben történő fejlesztések okán gyakorta jelentkeztek Balatonfüred életében a hétköznapi életet is megkeserítő funkcionális zavarok. A települést legérzékenyebben a vízhiányok, vízkorlátozások érintették, de az infrastrukturális ellátottság hiányosságai szinte minden területen megmutatkoztak. Balatonfüred vízellátását a környék karsztvizeit szállító, 1934-35-ben létesült gravitációs vízvezeték-hálózat biztosította 1960-ig. A második világháborűt követően az ivóvízhálózat első jelentősebb fejlesztése 1957-ben történt, amikor egy felszámolt katonai tábor felszedett nyomóvezetékét használták fel a hálózatbővítéshez. 1960 júniusáig csak a Siske-forrás és a Siske-kút látta el a települést ivóvízzel. Ezek kapacitása havonta max. 40 000 m

3-ig terjedt, és vízhozamuk még a téli törzslakosság igényeit sem tudta mindenkor kielégíteni. A település legsúlyosabb problémája már az ötvenes években is az ivóvíz-szolgáltatás volt. 1958-ban pl. a község magasabb pontjaira tartálykocsival hordták a vizet. 1959-ben kezdődtek meg és 1961. május 1-jéig befejeződtek a Kéki-forrás befoglalási, valamint azt a településsel összekötő gravitációs vezeték és a tározómedence épí-