Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IX. Rendszerváltások kora

ként: Balaton u.-Petőfi S. u. között 600-1000 Ft, Petőfi u.-Vasút u. között 400-600 Ft, Vasút u.-Kossuth u. között 200-400 Ft, Kossuth u. felett 120-200 Ft. A Fűzberekben 1969ben a tanács elengedte a telekárat, csak a közműhozzájárulást igényelte az építtetőktől. A szűkös építési lehetőségek következtében - a nagyobb telkek felvásárlásával, majd parcellázásával - beindult a telekspekuláció, és folyamatosan fogyott a szőlőterület. Az állam megkísérelte befolyásolni a telekárakat a személyi tulajdon mértékének maximalizálásával, a tulajdonszerzés korlátozásával, telekadóval és az előírt mértéket meghaladó telkek kötelező elidegenítésének elrendelésével. így az 1/1971-es sz. EVM-PM-IM együttes rendelet a magántulajdon nagyságát családonként 1 beépítetlen lakótelekben és 1 üdülőben, vagy 1 beépítetlen üdülőtelekben és azon felül meghatározott mennyiségű zártkerti ingatlanban határozta meg. A település 1959-ben elfogadott általános rendezési terve szinte életbelépésével egyidejűleg vált időszerűtlenné. A település irányított fejlesztése évtizedeken keresztül módosításokkal aktualizált, egységes koncepciót nélkülöző foltozgatásokkal történt. Ennek egyik oka a település nem megfelelő ütemű közműfejlesztése volt, de szerepet játszott benne a tervezett észak-balatoni autópálya megépítése körül évekig tartó huzavona is. A 71-es útnak nemcsak a városi, de az országos úthálózatban is jelentős szerepe volt. Elhelyezkedése miatt a település legintenzívebben érintett, vasút alatti részét osztotta további két keskeny területre. Mivel hosszú ideig bizonytalan volt a sorsa, az út által érintett területre problémás volt rendezési tervet készíteni, és építési engedélyt sem lehetett kiadni. 1971- ben Balatonfüred volt az egyetlen város Magyarországon, amelynek nem volt elfogadott általános rendezési terve, és részletes rendezési tervek is csak a település területének egyharmadára készültek. Ekkor a várost laza, három települési csomópont közötti ritkás beépítettség jellemezte. A három központot - Arács, ősfalu, fürdőtelep egy-egy útvonal kötötte össze: Arácsi út, Ady és Jókai u., valamint a Táncsics és Lóczy u. A fürdőtelepi központot leszámítva, a kiépített lakott területeken csak részleges volt a közműellátás. A belterületen a beépíthető telkek nagy része magántulajdonban volt, így a telekellátás javítására lehetőségként a külterületi részek beltelkesítésén túl a lakósűrűség növelése jöhetett csak szóba. Nagyobb mennyiségű lakás építésére a Zrínyi u., Noszlopy u., Fürdő u. és a vasútvonal által határolt terület látszott alkalmasnak. A közel 40 ha vegyes művelésű, javarészt beépítetlen részen az előzetes elképzelések szerint közel 700 lakás, földszinti üzletek, kapcsolódó szociális és kulturális intézmények elhelyezésével „mikroközpont" jellegű településrészt kívántak létrehozni. A Noszlopy és az Ifjúság utcai lakótelepek 1981 körül népesültek be. 1972- re már egyértelműen körvonalazódtak a város gyógy-, illetve üdülő-idegenforgalmából adódó funkcionális ellentétek. Az általános rendezési terv előkészítésénél így irányelvként szolgált, hogy a gyógyhely környékét mentesíteni kell az idegenforgalom zavaró mellékhatásaitól. Ellenpólusként a város nyugati részén a már meglévő objektumok felhasználásával szórakoztató központ kialakítása látszott már ekkor szükségesnek. Az 1974-ben elfogadott Altalános Rendezési Terv (ART) általános irányelveit abból az alaphelyzetből indította, hogy a védövezet „megtelt", így ezen a területen a továbbiakban építést, fejlesztést nem engedélyezett. Ugyanez vonatkozott a gyógyövezet egyes részeire, konkrétan az Annabella szálló és a Halászkert környékére. Az idegenforgalom mozgásirányát a vasút feletti városrészre, valamint a Marina szálló és a Kemping környékére tervezte. Az aktuális lakosságszám (10 000 fő) és a folyamatosan Füreden tartózkodók becsült száma (4-5000 fő) mellett a főidényre naponta 40-50 000 em-