Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VIII. A polgárosodás eredményei (Lichtneckert András)

részvényeket 1926 augusztusában még átcserélték pengő névértékűre, az 1927. februári közgyűlést még megtartották, de 1928 márciusában a cégbíróság elrendelte a Bortermelők Rt. felszámolását. A felszámoló közgyűlést 1933. december 27-én tartották. 1934. február 13-án a cég megszűnt." 1924. február 24-én a Balatoni Szövetség tanácskozó termében összegyűltek a járási gazdaközönség képviselői. Az értekezleten a főszolgabíró elnökölt, és Cséplő Ernő, a Szövetség titkárának előadása után a résztvevők elhatározták, hogy részvénytársasági formában vállalatot alakítanak. 1924. április 13-án 100 millió korona alaptőkével megalakult a Szőlősgazdák Rl.

m A szőlősgazdák nagy reményekkel néztek az új alakulat elé, tőle várták a borértékesítés meg oldását.

101 Az rt. 50 évre alakult a Balatoni Szövetség, a Balatonfüredi Járási Gazdakör erkölcsi, a Balatonfüredi Hitelszövetkezet, a Balatonfüred és Vidéke Takarékpénztár Rt. és a Balatoni Élelmező Szövetkezet anyagi támogatásával. Az alapítók fenntartották maguknak a jogot, hogy a kilenc tagból álló első igazgatóságot három évre kinevezzék.

102 Az igazgatóság tagjai: Bedegi Gábor, Molnár Antal, Pálfi Zsigmond, Nánay Sándor, Cs. Darab József, Cséplő Ernő, Bubics Tivadar, Herczegh Imre. Felügyelő bizottsági tagok: Magyary Ferenc ügyvéd, Holéczy János, Somogyi Gyula, Kutasi Imre, Sebesta Erhard.

103 1925 júniusában a Szőlősgazdák Rt. vagyonának legtekintélyesebb része 387 millió koronás borkészlete volt.

104 1927. december 15-én hivatalból megindították a felszámolását, 1930. február 5-én a cég megszűnt. A részvénytársaságok megszűnése miatt az 1920-as évek vége felé ismét előtérbe került a szövetkezeti eszme. Akik a borkereskedelmi rt.-k létjogosultságát vitatták, a/ok a pinceszövetkezetben látták az üdvözítő megoldást, és azt javasolták, hogy a helyi borértékesítő rt.-t helyezzék szövetkezeti alapra. A pinceszövetkezeti eszme 30 éve volt napirenden a Balaton-felvidéken, mégsem tudott gyökeret verni, aminek az okát elsősorban abban látták, hogy a gazda bele akar szólni a borának az értékesítésébe, és nem akar közösen szüretelni. A pinceszövetkezet ellen is felsorakoztatták az érveket: nincs megfelelő borpince Füreden, nincsenek fejlett szövetkezeti érzékkel bíró emberek, a gazdák nem szívesen mondanak le a saját borkezelésről és felszerelésről. 20-30 millió koronába kerülne egy pinceszövetkezet elindítása, amely azután elsorvadna a részvényes vállalatokkal és a borkereskedőkkel való versenyben, mert azok mozgékonyabbak, ötletesebbek, és már kész fogyasztó piacokkal rendelkeznek, amit a szövetkezetnek ezután kellene megszereznie.

105 Az ügyben 1928-ban fordulat történt Balatonfüreden, ahol nem volt népszerű a pinceszövetkezet eszméje. Miklós Aladár a gazdakör választmánya előtt ismertette a „Badacsony vidéki szőlősgazdák állami ellenőrzés alatt álló pinceszövetkezeté"-nek alapítási tervezetét, és az előadás után a gazdakör felhívta a termelőket a belépésre. Községenként szervezőbizottságok működtek, a gazdakör is kiszállt a községekbe, majd a badacsonyi gyűlésen ismertették az alapszabály-tervezetet. A badacsonyi gyűlés után Somogyi Imre „Fogjunk össze" című írásában árnyaltan fogalmazta meg a füredi ga/.datársadalomnak a pinceszövetkezettel kapcsolatos álláspontját: „ismerem azt a népréteget, melyhez én is tartozom, ismerem körülbelül ennek a szervezetlen nagy tömegnek a gondolkodásmódját, volt alkalmam róla személyes tapasztalatokat szerezni úgy a múltban, mint a jelenben, éppen a szövetkezeti ügy érdekében több gazdatársammal együtt kifejtett propaganda munka közben. A Balatonfüred december 15-iki számában észlelt tapasztalataimat mint tényeket szögeztem le tudatosan azon célzattal, hogy a tarthatatlan nehéz helyzetben levő, máról holnapra tengődő s a múltban ért csalódások után bizalmatlankodó gazdatársaimat sivár jelenünk s reménytelen jövőnk feltárásával tőlem telhetőleg meggyőzni s ügyünknek megnyerni igyekezzem. ...Feltevé-