Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)
A reggeli és esti imádságok szövege a magyar nyelvterület nagy részén általánosan használt imádságokéval megegyezett. 135 Volt egy imádságoskönyv, amelyet iskolában is, otthon is többen használtak, különösen a múlt század végén, s a század tízes-húszas esztendeiben. Ebben a reggeli és az esti imádságokon, valamint az asztali áldáson kívül megtalálhatók a különböző alkalmak imádságai: ígv a templomba bemenetkor és kimenetkor mondottak, az úrvacsora vétele előtti és utáni, tanulás, továbbá munka előtti, utáni, betegségben és gyógyultan mondandó, a szülőkért, tanítókért való fohász, az Úr imája és az Apostoli Hitvallás, a Tízparancsolat. Függelékében pedig általános, versbe szedett viselkedési szabályok olvashatók különféle alkalmakra. Eletiskola összefoglaló címmel különböző élethelyzetek normatívumait, valamint az erényeket a bűnökkel szembeállítva fogalmazták verses útmutatóvá. A füzetet a Mezőföldi Egyházmegye adta ki Székesfehérvárott 1891-ben, de Balatonfüreden is árulták. Minden bizonnyal használták az egész Dunántúli Református Egyházkerületben, elsősorban iskolai közvetítéssel. A reformátusokról az a téves kép alakult ki, hogy közöttük rendszeres és általános volt a Biblia olvasása. A recens adatok azonban arról győznek meg, hogy ez a valóságban nem volt így. Amennyiben a családok nagy részében volt Biblia, ott sem olvasták rendszeresen, de létezett olyan család is, akik Bibliával sem rendelkeztek. Akik valóban „bibliások", azaz rendszeres bibliaolvasók voltak, nevüket megjegyezték, ma is emlékeznek rájuk. Ilyen volt a Szabó lányok apai nagyanyja, aki naponta kezébe vette Bibliáját, s amit olvasott, elmondta mindig unokáinak. így a gyerekek is szert tettek egv mélyebb bibliaismeretre, kiegészítve az igehirdetésen hallottakat. Rendszeres bibliaolvasóként tartották számon a bíró Somogyi Imrét, valamint Varga Lajos nagyapját, Varga Dénest. Amikor Bibliáját kezébe vette, unokáját térdére ültette, úgy olvasott, majd a gyermeknek is beszélt az olvasottakról. „Túlbuzgók nem voltak, de vallásosak" - mondta hitéletükről egyik adatszolgáltatóm. Sok összetevője létezett annak, hogy a magánáhítat ily mértékben leegyszerűsödött. Összefügg az életformával, az életmódban bekövetkezett változásokkal, a polgárosodással, a hitoktatással, az egyházfegvelem lazulásával, a racionalizmus előretörésevei az érzelmekkel szemben és a lelkészek személyével. Nem egyedi és nem csak református közösségeket érintő kérdés volt ez, nem is elszigetelt, hanem általános jelenség, amely a korábbi másfél évszázad egyházakat is érintő történéseiben gyökerezik. Ez egyszerű, polgárosult vallásosság volt, folklórelemek nélkül. 13 ''' Sok esetben pedig a földi gondok voltak olyan erősek, hogy a kegyesség máiebbe az életbe nem fért bele. 137 Aki ennél többre vágyott, bensőségesebb hitéletre, az kis létszámú imaközösségbe ment el, ahol lelkész nélkül, maguk választotta vezetővel közösen imádkoztak, Bibliát olvastak. A református többség szektagvanúsnak tartotta őket, s közülük valóban kiváltak többen is és valamely neoprotestáns kisegyház kebelében lelték meg a számukra óhajtott hitéleti formát. A római katolikusok hitéletének is legfontosabb színtere a templom volt, ahol rendszeresen részt vettek a szentmiséken, és misét is mondattak elhunyt családtagjaikért, rokonaikért. A rendszeres templomlátogatás, a szentgyónás és szentáldozás kötelező volt számukra, amellyel éltek is. Ezt a parancsot olyan komolyan vették, hogy amíg nem volt templomuk és a helyi kápolna sem állott (1904 előtt!), Paloznakra gyalogoltak át templomba, sőt a gyermekeket is ide vitték kereszteltetni. 1927 előtt (füredi templom felszentelése) vagy a kápolnába, vagv az arácsi templomba mentek vasárnap szentmisére, adventben pedig naponta rorátéra. Eletük nagy alkalmai voltak 7-8 esztendős korban az első áldozás és 12 esztendős kor körül a bérmálkozás. Hitük megélésének közösségi és egyéni formái erősebbeknek tűnnek a protestánsokénál.
