Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

I. Balatonfüred környékének természeti képe

Mészkedvelő tölgyes (Orno-Quercetum pubescenti-cerris (Soó 1928 nom. nudum) Horánszky-Jakucs-Zólyomi 1958 corr. Soó 1960) A Balaton-felvidék meszes alapkőzetének erdőtársulása. Az 1960-as évekig úgy vélték, hogy e társulás hazánkban csak extrazonálisan, az alapkőzet, csapadék és kitettség hatására jelenik meg. A későbbiekben kimutatták, hogy Külső-Somogyban, a Balaton-felvidéken, a Keleti-Bakonyban és a Bakony déli lejtőin fordul elő, e helyeken nemcsak extrazonálisan, hanem sík felszínen (zonálisan) is megjelenhet. Megjelenésében erősen változó, zárt erdő. Debreczy (1973) két változatát (szubasszociációját) különítette el. Szárazabb típusa a bokorerdőkhöz közelít, míg kedvezőbb mikroklimatikus és talajadottságú helyeken a típusos mészkedvelő tölgyes fejlődik ki. Lombkoronaszintjének borítása 80 százalék körüli, magassága 4-14 m, a középkorú állományok törzsátmérője 10-30 cm, hektáronkénti törzsszáma 6-35 között változik. A lombkoronát alkotó fajok közül a molyhos tölgy (Quercus pubescens) és a virágos kőris mellett állandóan jelen van a csertölgy (Quercus cerris) és gyakorivá válik a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea). Az alacsonyabb növésű virágos kőris alsó lombkoronaszintet is alkothat. Cserjeszintje sűrű, 70 százalékos borítással, a tövises, tüskés cserjék miatt a mészkedvelő tölgyes nehezen járható. Jellemző fás fajai a lombkorona alkotó fajok cserjeszintben található egyedei és cserjék: mezei juhar (Acer campestre), sóskaborbolya (Berberis vulgaris), cserszömörce (Cotinus coggygria), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), cseregalagonya (Crataegus oxyacantha), bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus), fagyai (Ligustrum vulgare), kökény (Prunus spinosa), vadkörte (Pyrus achras), varjútövis (Rliamnus cathartica), szürke rózsa (Rosa diunalis), ostorménfa (Viburnum lantana). Cserjeszintje kettős, alsó szintjében a bibircses kecskerágó, a cserszömörce és a fagyai jellemző. Gyepszintjének borítása a tölgy lombkorona laza záródása következtében magas, eléri a 60 százalékot. Állandó fajai a következők: sarlós buvákfű (Bupleurum falcatum), sziklai sás (Carex halleriana), gombos zanót (Chamaecytisus supinus ssp. aggregatus), sátoros margitvirág (Chrysanthemum corymbosum), bokros koronafürt (Coronilla emerus), tarka koronafürt (Coronilla varia), erdei ebír (Dactylis polygama), nagyezerjófű (Dictamnus albus), farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias), pusztai csenkesz (Festuca rupicola), felálló galaj (Galium erectum), erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum), borzas repkény (Glechoma hirsuta), fekete lednek (Lathyrus hirsutus), erdei gyöngyköles (Lithospermum purpureo-coeruleum), bajuszoskásafű (Piptatherum virescens), széleslevelű salamonpecsét (Poh/gonatum latifolium), soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odoratum), bablevelű varjúháj (Sedum maximum), sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys), bérci here (Trifolium alpestre), ösztörüs veronika (Veronica chamaedrys), közönséges méreggyilok (Vincetoxicam hirundiuaria), borzas ibolya (Viola hirta). Bizonyos fajok helyileg feldúsulhatnak, miáltal a növényzet jellegzetes képe megváltozik (fáciesalkotó fajok). Ilyenek: tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum), lappangó sás (Carex humilis), bokros koronafürt (Coronilla emerus), egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora), bajuszoskásafű (Piptatherum virescens). A bokorerdő fajok aránya csaknem változatlan, a száraz tölgyesek fajai több mint ötven százalékkal vannak jelen, megnő a mezofil lomberdő fajainak aránya (az összes faj csaknem egynegyedét teszik ki). Erősen lecsökken, alig éri el a 6 százalékot a száraz gyepek fajainak száma. Ha az előforduló fajokat származási helyük alapján vizsgáljuk, úgy a szubmediterrán elterjedésű fajok aránya a bokorerdőével csaknem azonos, csökken a konti-