Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

I. Balatonfüred környékének természeti képe

nentális és délkelet-európai (pontusi) fajok aránya, s megnő az európai és eurázsiai származású fajok részesedése. Utóbbi csoportokban inkább nedvesség iránt igényesebb fajok találhatók. Debreczy (1973) részletes vizsgálatai szerint a társulásnak két szubasszociációja van. A délies kitettségű lejtők mészkedvelő tölgyese már záródott erdő, a lombkoronaszint borítása 60-80 százalék, famagassága 10 méterig terjedhet. A kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) ritkán jelenik meg, de a csertölgy is alárendelt szerepet játszik a molyhos tölggyel szemben. Cserjeszintjében állandó a virágos kőris és a cserszömörce. Ritkán fordul elő, de csak ebben a szubasszociációban a saj- vagy törökmeggy (Cerasus mahaleb). Gyepszintjében mindig jelen van a sziklai sás (Carex halleriana), a bajuszoskásafű (Piptatherum virescens) és a soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odoratum). Gyakori még a sárga hagyma (Allium flavum), az ágas homokliliom (Anthericum ramosum), a selymes dárdahere (Dorycnium germanicum), a kardos peremizs (inula ensifolia), a taréjos csormolya (Melampyrum cristatum). E szubasszociációra jellemző a tarka imola alfaja (Centaurea triumfettii ssp. aligera) és a sárga koronafürt (Coronilla coronata), mely utóbbiról a szubasszociációt elnevezték (Orno-Qiiercetum pubescenti-cerris coronületositm coronatae). A zártabb mezofil erdők felé átmenetet mutató szubasszociáció lombkoronaszintjének magassága 12-15 m. A tölgyek közül előtérbe kerül a csertölgy és a kocsánytalan tölgy. A molyhos tölgy mindig jelen van, de részesedése kevesebb. Cserjeszintje még inkább záródik, benne a virágos kőris és a cserszömörce dominál, de utóbbi ritkábban alkot alsó cserjeszintet. Gyakori faja a barkóca berkenye (Sorbus torminalis) és az ostorménfa (Viburnum lantana). Nagyobb szerepet játszik összetételében a mezei juhar (Acer campestre), a cseregalagonya (Crataegus oxyacantha), a fagyai (Ligustrum vulgare) és a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea). A gyepszintben visszaszorul a sziklai sás (Carex halleriana), a sárga koronafürt (Coronilla coronata) és a bajuszoskásafű (Piptatherum virescens), gyakoribbá válik a bokros koronafürt (Coronilla emerus) és a pilisi bükköny (Vicia sparsiflora). A tölgyesekre jellemző fajok közül állandó a fekete lednek (Lathyrus niger), gyakori az édeslevelű csüdfű (Astragalus glycyphyllos), az erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum), a borzas repkény (Glechoma hirsuta), a tavaszi kankalin (Primula veris), a festő zsoltina (Serratula tinctoria). E szubasszociációban tovább csökken a bokorerdő fajok aránya, a száraz tölgyes fajok száma lényegesen nem változik, nő a mezofil lomberdei fajok és csökken a száraz gyepek fajainak száma. Az areatípusok tekintetében csökken a szubmediterrán, kontinentális és délkelet-európai fajok száma, nő az európai és eurázsiai fajoké. Cseres-tölgyesek Az erdőtársulások fejlődésének (szukcessziójának) következő tagja a cseres-kocsánytalan tölgyes, mely Balatonfüred határában kisebb foltokban elszórtan található, s a következő fejlődési fokot jelentő gyertyános-kocsánytalan tölgyesekhez kapcsolódik. A társulástani felvételek szerint a cseres-tölgyesekre jellemző karakterfajok és a molyhos-cseres tölgyesek asszociációcsoportjába tartozó fajok csaknem teljesen hiányoznak, így semmiképpen nem sorolható a tipikus cseres-tölgyesekhez. A Keleti-Bakony cserestölgyeseivel és Somogy ezüsthársas-cseres tölgyeseivel csak kismértékű hasonlóságot mutat. Leginkább az állományaival érintkező mészkedvelő tölgyes és gyertyános-kocsánytalan tölgyes állományokkal mutat rokonságot. Ennek alapján a terület cseres-tölgyes jellegű állományai átmenetet képeznek Somogy ezüsthársas-cseres tölgyesei és a