Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)

ték járt. Ezek az iparosok nem parasztiparosok voltak, a mesterség űzéséből éltek meg. Amennyiben szőlőbirtokuk is volt, az nem kiegészítő jövedelemforrást képezett számukra. A gazdacsaládok mindig ugyanazon iparosokhoz jártak (kovács, bognár, szíjgyártó, kötélverő, kádár, faesztergályos), velük végeztetve a szakmunkákat. így minden gazdának megvoltak az iparosai. Füred lakossága az önellátáson túl árutermelést is folytatott, bizonyos termeivényekre specializálódva. Fekvése, a térség közigazgatásában játszott szerepe, a fürdőkultúrában, fürdőéletben való jelentősége, árutermelésének fontossága, széles körű, fejlett ipara mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a település a térség vásári és piaci központja legyen. Mindezek kiemelkedő fontosságot biztosítottak számára a táji munkamegosztásban. Ennek voltak központi intézményei a vásárok és a piacok, az árucsere területei. Füred ugyanis két ellentétes táj, a szárazföld és a vízterület találkozásánál fekszik, azon út mentén, amely Budapestről Székesfehérváron és Veszprémen át Tapolcára, Keszthelyre, majd Nagykanizsára, északi irányban pedig Veszprémen át Győrbe vezet, amely mindenféle tekintetben központi szerepet biztosított számára.

51 Füred árucsere-kapcsolatai kétirányúak voltak: egyrészt a községből kifelé, a szűkebb és tágabb környékre, másrészt a szűkebb és tágabb környékről befelé irányultak, így nem meglepő, hogy a füredi vásár és a füredi piac közvetlenül a veszprémi után következett, olyan hely volt, amelyet nemcsak a kistáj településeinek, hanem más tájak lakóinak is érdemes volt felkeresni. Irányító a termékfölösleg, az árutermelés és a szükséglet, a kereslet volt. A település fő kiviteli termékeit a bor, a gyümölcs, a zöldségfélék, a tejhaszon és a nád képezték, valamint bizonyos állatok, míg behozatalra mezőgazdasági munkaeszközökből, ruhaneműből, háztartási eszközökből, bizonyos állatokból és egy-egy kedvezőtlen esztendőben szemestakarmányból (kukorica) szorult. A szükségletek kielégítésében a helyi iparosok és kereskedők vezető szerepet játszottak. Az árucserének két változata élt: a szervezett forma, a vásárok és a piacok, valamint a spontán változat, a vándorkereskedelem, házaló kereskedelem. A kettő nem vált teljesen szét, ugyanakkor bizonyos áruféleségek esetén kizárólagos vagy túlsúlyos volt a szervezett forma, míg másoknál a házalás bizonyult erőteljesebbnek.

52 A keresletek kielégítésének széles körű lehetősége nyílott itt, de egy erőteljes felvevőpiac ugyancsak jól működött Füreden. Itt találkozott a Balaton-felvidék és a Bakony, a Mezőföld, a Kisalföld széle, valamint a Balaton mellék jellegében, adottságaiban az északitól eltérő déli oldala. A javak itt lebonyolított cseréje a tájak közötti munkamegosztásnak volt figyelemre méltó része. Négy területen játszódott le: vásározással, vándor- (házaló) és felvásárló kereskedelemmel, valamint piacozással. A településnek négy vására volt: január 14., április 15., július 11., szeptember 11. napján, illetve a hónap közepe táján, mindig 15-e hetében, mégpedig szerdai napon. Erre nemcsak a helyiek, hanem a környező települések lakói is készültek. Arács, Csopak, Kövesd, Paloznak, Alsóörs, Felsőörs, Lovas, Akaii, Udvari, Tihany, Pécsely, Szőlős, Aszófő, Örvényes, Fájsz, Nemesvámos, Hidegkút, Ajka, Szentgál, a Káli-medence vége, de még a Somló környékéről, valamint Somogyból is felkeresték ezeket a vásárokat. A vásár szabályozottan, meghatározott rend szerint zajlott le, az árusítandó termékeknek meghatározott területen való elhelyezésével, illetve az árusoknak meghatározott rendben való helyfoglalásával. Mindezeket a század elején szabályrendeletekben határozta meg Zala vármegye.

53 Ez a rend az 1950-es évekig tartotta magát, változtatás alig-alig volt, legfeljebb csak tiltott tevékenység és nemkívánatos személyek megjelené-