Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

I. Balatonfüred környékének természeti képe

Sigmund Károly 1837-ben német nyelvű könyvecskét jelentet meg Füred ásványvizeiről és a Balatonról. A munkának latin című (de német nyelvű) változata is ismert. Még ugyanabban az évben megjelent magyar nyelvű fordítása is a Tudományos Gyűjtemény 1837. évi VII. számában. A kötet szerkesztője, a nyomdatulajdonos Károlyi István csak a fordításhoz írt előszavában említi Sigmund nevét. Munkájában Sigmund 32 növényt említ név szerint Füred határából, közte számosat a védett növények között tartunk nyilván napjainkban. Simonkai Lajos 1873 tavaszán és nyarán botanizál Balatonfüred és Tihany környékén, útjainak eredményét 1874-ben adja közre. A századforduló tájékán jelenik meg Borbás Vince máig alapvető munkája a Balaton és partmellékének flórájáról, mely a mai napig is egyetlen flóramű a területről. Szisztematikus felsorolásában Arács és Balatonfüred külön rövidítéssel bír (A; Bf). Tanulmányában összegyűjti és bedolgozza a Balaton környékéről addig megjelent teljes irodalmat. Ezt követően számos botanikus gyarapította a területre vonatkozó ismereteinket. Jelentőségében kiemelkedik közülük Debreczy Zsolt, aki az északkeleti Balaton-felvidék növénytársulásait dolgozta fel (Debreczy 1966,1967,1973). Balatonfüred növénytakarója A környék növénytakaróját az ember évezredes jelenléte nagymértékben átalakította. A környéken előforduló ezernél is több alacsonyabb és magasabb rendű növényfaj magasabb szervezeti egységekbe, növénytársulásokba szerveződik. A növénytársulásokat természetes és mesterséges (ember által kialakított, emberi hatásra létrejött) társulásokra bonthatjuk. A természetes növénytársulások fejlődési sort képeznek, ennek záró tagja a klímazonális növénytársulás, az a szervezeti egység, amely sík felszíneken vagy enyhe lejtőkön emberi hatás nélkül alakul ki, s környezetével egyensúlyban áll. Ha a klímazonális növénytársulás valamely környezeti hatás - például kitettség - megváltozása folytán más zónában jelenik meg, akkor extrazonális társulásnak nevezzük. Ilyen például a zonális cseres-kocsánytalan tölgyesek között, a hegyek északi oldalán megjelenő bükkös, amely azon a helyen zónáján kívüli, extrazonális növénytársulásnak számít. Vannak olyan természetes növénytársulások, melyek önálló zónát sehol nem alkotnak, de azonos környezeti tényezők megléte esetén több növényzeti zónában is előfordulnak. Ilyenek például a vízhez mint környezeti tényezőhöz erősen kötődő növénytársulások, például a Balaton nádasa vagy a patakokat kísérő égeresek. Ezeket intrazonális növénytársulásnak nevezzük. A mesterséges növénytársulásokat valamely természetes növénytársulás helyén az ember alakította ki, az ember tevékenysége állandósítja azokat, s a tevékenység megszűnésével átalakulnak, idővel - a körülményektől függően - klíma-, extra- vagy intrazonális természetes társulássá alakulnak vissza. Balatonfüred közigazgatási területén mind a természetes gyepek, mind pedig a zárt lombos erdő megtalálható, mint záró (klíma- vagy extrazonális) növénytársulás, azaz a terület - domborzat és kitettség által is befolyásolt - vízellátása a zárt erdőtársulás kialakulásának határterületén mozog. A növénytársulások időbeni változásának, átalakulásának folyamatát szukcessziónak nevezzük. A növénytársulások szukcessziója szempontjából alapvetően két fejlődési sort lehet elkülöníteni. A termőhelyek egy részénél a víznek kitüntetett szerepe van, itt a vízhez kötött növénytársulások fejlődési sora érvényesül. Kiindulópontja például egy tó nyílt vize, záró tagja valamely liget- vagy láperdő.