Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

I. Balatonfüred környékének természeti képe

NÖVÉNYVILÁG Galambos István Balatonfüred és környéke a Balatoni-Riviéra és a Balaton-felvidék földrajzi kistájak keleti részeként a magyar flóratartomány (Pannóniáim) Dunántúli-középhegység flóravidékének (Bakonyicum) balatoni flórajárásába (Balatonicam) tartozik. Éghajlati viszonyai alapján a dombvidéki és alföldperemi erdős puszták (erdőssztyeppek) vegetációs övébe esik. Kutatástörténet A mai értelemben vett modern florisztikai és rendszertani kutatások gyökerei a XVIII. század közepéig, a svéd Linné munkásságáig nyúlnak vissza. Linné érdeme volt az ún. kettős elnevezés bevezetése: az egyes növény- és állatfajokat a kötelezően latin nemzetségnév és faji jelző megadásával nevezte meg. Ez az újítás rendet teremtett a korábbi káoszban, a leírt fajok egyértelműen azonosíthatóvá váltak, ami nagy lendületet adott az élővilág kutatásának. Linné követőinek sorában jelentős szerep jutott Kitaibel Pálnak (1757-1817), akit gyakran „a magyar Linné" elnevezéssel illetnek. A jelző jogosságához nem fér kétség: a Kárpát-medence növényvilága - keleti kapcsolatai révén erősen elüt Nyugat- és Észak-Európáétól, számos olyan faja van, mely előbbi helyeken nem él, s az éles szemű Kitaibel érdeme ezen növények leírása. Kitaibel felfedező útjairól - melyeket az akkori közlekedési viszonyok között joggal nevezhetünk expedícióknak - kézírásos naplót vezetett, melyek egy része később nyomtatásban is megjelent. Balatonfüredet az ún. baranyai útja (Iter Baranyense) során, 1799-ben kereste fel először. Tihany-Aszófő felől érkezett a településre 1799. július 9-én, s július 12-én indult tovább Zánka irányába. A köztes időben felkereste a környéket, Balatonfüred és Balatonarács hegyeit, feljegyezve növényeiket, például Convolvulus cantabrica, Helkbonis dumetorum, Plantago argentea, Linum tenuifolium. Megfigyelte, hogy a szőlőtőkék tövén a talajt felhalmozzák, csakúgy mint a Somlón, ahol korábban járt. Érdekes, hogy a füredi forrásokat nem említi, pedig útjai során a forrásokat is nagy gondossággal vizsgálta. 1815 tavaszán súlyosbodó vesebaját gyógyítandó ismét Füreden tartózkodik, de növénytani megfigyeléseket nem végez. 1816 nyarán, halála előtt egy évvel újólag felkeresi a települést, s testi nyavalyái ellenére másfél hónapos tartózkodása alatt (július 1.-augusztus 15.) kisebb kirándulásokat tesz a környéken. Megfigyeléseit rögzítő naplójának növényeit Kanitz Ágost teszi közé a század második felében. Ezen alkalommal 117 növényfajt említ Arács és Balatonfüred határából. Kitaibel 1816. augusztus 7-én Arácsról intéz levelet a fiatal Sadler Józsefhez, aki egyetemi hallgatóként kapcsolódott a vegytani és növénytani tanszék munkájába, ellátva őt tanácsokkal és megbízatásokkal tervezett zempléni útjával kapcsolatban. Sadler egy későbbi, 1842-ből származó kézirata 86 fajt sorol fel Balatonfüred környékéről. Két lapon, három oszlopban folyóírással sorakoznak a növénynevek a kéziratban, vörös tintával írva azon fajok, melyek az általa tüzetesebben vizsgált Pest megyében nem fordulnak elő.