Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

V. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Lichtneckert András)

2. Termelési, megélhetési feltételek A megnagyobbodott határ védelme és kiterjesztése a helyi közösség, nemesek és jobbágyok egyik legfontosabb feladata volt. 1714. május 7-én a Hidegkút felőli határ 18 határjelét írták le. A Füred és Nagy hidegkút közötti határjeleket 1776-ban és 1800ban megújították.

5 1759-ben az Aszófő felé irtásaikkal terjeszkedő füredieket intette Lécs Ágoston tihanyi apát.

6 Ugyanebben az évben az Arács és Füred közötti szőlőhegyi határokat bolygatta meg Oroszy Dániel a foglalásaival és szőlőtelepítéseivel.

7 1772-ben a fürediek az Aszófő és Füred határán irtást végző aszófőieket alaposan helybenhagyták. Aszófő felé 1794-ben helyeztek el új határjeleket.

8 Szőlős felől az 1790-es években végzett Száka-hegyi szőlőtelepítések alakították ki a végleges határt.

9 Mindkét településen a lakosság jövedelmének tekintélyes része szőlő- és bortermelésből származott, noha a szőlőművesek az évi munkaidőnek csak csekély részét fordíthatták a szőlő megmunkálására. A két település természeti adottságai első pillantásra azonosnak látszanak a XVIII. században. A különbség nem is a termőtalajban jelentkezett, hanem abban, hogy Füred határa a török korban jelentősen gyarapodott az elpusztult Kék falu határával. Ennek következtében több erdejük, legelőjük lett, és nagyobb mértékben növelhették irtással földjeiket, mint az arácsiak, így a határukban folyó termelés is több embert tudott eltartani. 1715-ben és 1720-ban a fürediek és az arácsiak a határban lévő szántóföldeket két mezőre (nyomásra) osztva művelték. 1715-ben Füreden 1 pozsonyi köblös vetés után két és fél köböl termett. Egy kaszás rét egy szekér szénát adott. Áz összeíró szerint Füreden a földek nagyobb részét a kurialista nemesek bírták, a legelők és a jobbágyoknak a telkekhez tartozó rétjeik szűkösek, a Balaton partján sásosak és nádasak voltak, emiatt a lakosok a földesuraktól, idegen határban is, kénytelenek voltak készpénzért földeket, réteket, legelőt árendálni. A lakosok elegendő tűzifához juthattak a földesurak erdeiben. Szőlőhegyük, mély fekvése miatt is, közönséges bort termett, egy kapás szőlő 1715-ben másfél, 1720-ban két pozsonyi akót, amelyet 1715-ben akónként 52 krajcárért értékesíthettek. Az összeíró feljegyezte a Balaton partján lévő gyógyvizet, a savanyúvizet is.

10 1720-ban Arácsot is azon helységek közé sorolták, ahol a földeket két mezőben (nyomásban) a lakosok között kinek-kinek a fakultásához (igaerejéhez) szokták alkalmaztatni és évenként külön használni. Arácstól Felsőörsig hat faluról az összeírok azt állapították meg, hogy a földek, rétek és legelők szűkösek, emiatt a lakosok Veszprém megyében kényszerülnek azokat árendálni. A föld közepes minőségű, egy pozsonyi köböl vetés három vagy négy köbölt terem. A Balaton partján lévő rétjeik sással és náddal kevertek. Egy kaszás rét egy szekér szénát terem. Szőlőhegyük mély fekvésű, közönséges és alantas, romlandó bort terem. Egy kapás szőlő 3Vi pozsonyi akó bort ad. A szőlőhegyeken sok az új ültetés, amelyek mentességet élveznek, emiatt nem lettek összeírva.

11 1761-ben, a káptalani jobbágyok úrbéri pere idején Szilassy Péter arácsi nemes tanúvallomásában így beszélt a szántásról: „A föld erős, acélos, köves, négy ökör kell a szántáshoz, de jó négy ökör. A szűk mező miatt erős ökröket nem lehet tartani, ezért hat, szárazság idején nyolc ökör kell a szántáshoz. Nyolc ökröt csak az tarthat, aki a Mezőföldről, Bakonyból szénát és szénával hasonló böcsületben tartott szalmát takaríthat. Akinek magának nyolc ökre nincs, mással kénytelen összefogni." Több arácsi ember is elmondta, hogy amit egy szekér szénát termő rétnek tartanak, azon csak 3-4 petrence terem a szárazság miatt. A rétek leginkább sást teremnek, mert a víz elárasztja őket. Róka Sámuel szerint „az földek soványsága és azonkívül is szűk volta miatt, s az