Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

V. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Lichtneckert András)

réteknek is terméketlensége miatt... táplálásokra való kenyeret, s marháiknak leginkább téli tartására való szénát és szalmát külföldi határokrul kénszeréttettnek szerezni, akiknek pedig szántani való ereje nincsen, már külföldieknek részére tett kapállással, már pedig egy két lovacskájokkal egynihányan öszveálván és magokat egy társaságban vévén, nyomtatással készéttik az télre valót".

12 A Mária Terézia által elrendelt úrbérrendezés idején néhány ponton javultak a megélhetés feltételei, amit a jobbágyoknak az úrbéri kilenc kérdőpontra adott válaszai is tükröznek. A tihanyi apátság füredi jobbágyai 1767. december l-jén adott válaszukban megemlítették szőlőhegyüket, de azt is elmondták, hogy „élő földjök az marhájoknak nem igen bőv, szántó földei is kövessek".

13 1767. december 6-án a veszprémi káptalan jobbágyai az úrbéri kiküldöttek előtt így nyilatkoztak: „ezen füredi helység határában vagyon az helységbéliek minden nemo marháinak elégséges és alkalmatos legelője, szőlőhegye, s azon termett borainak illendő distractiója, fél esztendeig való szabad korcsmája, s tűzre s az uraság engedelmébül épületre való fája is ingyen. Minden konyhára valónak, majorságbéli jószágának és kertbéli veteménnyének az határban lévő Savanyó víznél jó keleti. Amidőn valami makjok teremne, azt is magok marháival szabadon etetik. Malom vagyon az határban, az uraságoké négy, az ötödik a közönséges helységé."

14 Esterházy Károly egri püspök jobbágyai 1768. március 24-én elmondták, hogy „tűzre való fájok vagyon, szőlőhegyek magok határjában jó, marhájoknak élő földgyök nem igen jó, szántó földgyei kövessek".

15 Az Oroszy família fundusán lakók 1769. február 25-én ezt nyilatkozták: „Marháinknak szabad legeltetések, tűzre való fánk határunkban megvagyon, de épületfát pénzen kell vennünk, magunk határunkban nem lévén. Malom dolgaibul semmi fogyatkozásunk nincsen, mindennemű jószáginkat, ételre, italra valókat rész szerént Veszprimben, rész szerént Savanyó vízen pénzre fordéthattyuk."

16 1777. június 3-án a veszprémi káptalan, a tihanyi apátság és gr. Esterházy részén lakók haszonvételei: 1. Szántóföldjeik, amelyeket trágyázhatnak, a kétszerest megtermik. 2. Veszprémben sót vásárolhatnak, és akinek a szőlejében gyümölcs szokott teremni, a veszprémi piacon eladhatja. 3. Marháiknak elegendő legelője van. 4. Mindenféle marháiknak alkalmatos itatója van a forrásoknál és a Balatonon. 5. A határbeli erdőkben elegendő faizásuk van. 6. Szőlőhegyeik a határunkban felesen vannak, amelyeken szőlőket bírnak, s azokban termett gyümölcsüket búzára szokták a Mezőföldön cserélni. 7. Határukban és a helységben öt malom van, amelyekben, ha nagy szárazság nincsen, maguk szükségére őrölhetnek. Fogyatkozásaik: 1. Szántóföldjeik nagyobb része köves, kőpados, fakadékos, s ha nem esik sűrűen eső, kiváltképpen a kőpadosokban a vetéseik elsülnek, a magot is alig adják meg. 2. Rétjeik, főleg a Balaton mellettiek csuhus és sasos füvet teremnek, és a víz által is elnyomattatnak. Sarjút nem lehet rajtuk kaszálni, mert amelyek parragosabbak, dombos állásuk és soványságuk miatt meg nem teremhetik, a Balaton mellettiek pedig sást és nem sarjúnak való füvet teremnek. 3. Épületre való fájuk a határbeli erdőben nincs, hanem többnyire a szentgáli Bakonyból szerzik pénzen. 4. Sertéseket határukban makkoltatni nem lehet, mivel erdejük a makktermésre alkalmatlan. 5. A papi dézsma helységükben szokásban van.

17 1777. június 25-én Füred kuriális részén lakók a fentieket annyiban egészítették ki, hogy szántóföldjeik három szántással a kétszerest megtermik. Rétjeiket csak egyszer kaszálhatják, sarjút nem kaszálhatnak. Kazay úr embereinél Nóvák Józsefnek 1!4 hold rétje Vi kaszáló, Horváth Ferenc V/i hold rétje egy emberkaszáló, Ágoston